Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

hirdette. Tagadott a „két elem" között bármilyen közeledést az adott történeti korban. A kerületi nemzetiségi ellentétek és a képző ügye A kerületi tanítóképző megszervezésének története tehát az erősen kiélezett, nemzetiségi ellentétektől terhes kerületi gyűlések döntéseinek megfelelően alakult. Bár a szeminárium pedagógiai szükségét mindenki elismerte, a megvalósítás egymás után következő feladatainak megoldását a gyűléseken összecsapó, egymással szembenálló, politikai nézeteikért küzdő csoportosulások pillanatnyi helyzete határozta meg. Mivel a képzőért legelszántabban a magyar reformpolitikával egyetértők, az azt támogatók harcoltak, és egyre inkább az ő elképzeléseik érvényesültek az iskola jellegének kialakításában — így a magyar reformeszmékkel szemben állók, ha nem is törekedtek az iskola megnyitásának megakadályozására — erre csak egy alkalommal, 1842-ben került sor — de nem is szorgalmazták a nyíregyházi tanévkezdést. Az iskolaindítást közvetlenül gátló tényező volt az iskola alapításához és fejlesztéséhez szükséges tőke nehézkes összegyűjtése, nagyon lassú növekedése. Határozatok sora született, melyekben vagy az „ajánlások megtételét és növelését" szorgalmazták, vagy a gyűjtőlapokat előbb a képző ügyeivel foglalkozó bizottsághoz, majd 1843-tól az intézet pénzügyeinek irányításával megbízott személyhez küldték, vagy a megajánlott pénzt Nyíregyházára, a képző pénztárnokához juttatták stb.

37 Mégsem a gazdasági alapok hiányában — illetve a gazdasági eszközök megteremtésének a kerület erejét meghaladó nagyságában — látjuk elsődleges okát a szervezés 1847-ig történő elhúzódásának. Ezzel nem akarjuk csökkenteni annak a ténynek a jelentőségét, hogy az ev. egyház gazdasági helyzete szempontjából egy új iskola felállításához szükséges tőke nagysága valóban nem jelentéktelen összeg, de nem is olyan nagy, hogy magyarázó oka legyen az egy évtizedes vajúdásnak. Talán éppen ez az, ami Draskóczyt — aki, valószínű, ismerte a kerület gazdasági lehetőségeit — már 1844-ben az alábbi sorok írására késztette: „ . . . s valóban nem hittem, hogy ily lassan menekszünk előre . .. bár egy kicsit jobban mozognának ezen intézet érdekében".

38 A terv megvalósulását — „az áldást hozó intézet megnyitását" — a kerületet megosztó élesedő nemzetiségi ellentétek, a manyarnyelvűség támogatóinak és ellenzőinek szembenállása késleltette. Ez határozta meg a felállításhoz szükséges tőke összegyűjtésének „hihetetlen" lassúságát is. Vandrák. 1844-es cikkében „nem elég meleg és egyetemes részvét"-ről írt, arról, hogy „nehezen akar sikerülni az egész". Az okok közül első és