Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története
A bizottság 1839-es javaslatában foglalkozott még a megnyitáshoz szükséges alaptőke összegyűjtésének módjával; az iskola felügyeletével; a tanárok számával, bérével; a képzési idővel; az intézetbe történő felvétel feltételeivel stb. Ezek a kérdések lényegében alig változó megoldási formával az 1840-es miskolci tervezetben újra olvashatók. Annak elemzése során ismertetjük. 27 Az 1840-es évek evangélikus egyházpolitikai harcaiból Azzal, hogy a képző felállításának tervét a magyar reformmozgalom képviselői, a reformmozgalmat magukénak valló pedagógusok támogatták és harcoltak megvalósításáért az egyházkerületi gyűléseken, azzal, hogy a tanítóképzés ügye az egész országban kapcsolódott a közoktatási reformtörekvésekhez, a kerületi „tanítói szeminárium" története része lett a kerületen — és az egész evangélikus egyházon — belüli egyházpolitikai küzdelmeknek. Ismeretes, hogy az evangélikus egyháznak hazánk északi és nyugati területein magyar, szlovák és német nemzetiségű hívei voltak. A reformkorban kifejlődő magyar nemzeti törekvésekkel és érzésekkel párhuzamosan, bizonyos értelemben azok hatására, az ország más nemzetiségeinek mozgalmai is kialakultak. A szlovák nemzetiségi célok és harcok legerőteljesebben az evangélikus egyház keretein belül fogalmazódtak meg, bontakoztak ki. A magyar reformpolitikusok és a szlovák nemzeti mozgalom egymással szembekerültek és politikai küzdelmük a tiszai egyházkerületben is éles összecsapásokat eredményezett. Az 1840-es évek elejétől az egyházkerület esperességei közül különösen a gömöri egyházmegye területén erősödött meg a szlovákok mozgalma, de a kerület minden szlováklakta egyházközségében érződött hatása. Jelentős számban voltak ilyenek a Tátraaljai, a VII bányavárosi, a XIII városi, a Sáros-Zempléni esperességben. — A kerületi gyűléseken hevesen fellobbant nemzetiségi ellentét összekapcsolódott az egyetemes gyűléseken és az ev. egyházban az egész ország területén jelentkező harccal. (Különösen az 1840. 6. tc. — A magyar nyelvről — siettette a 30-as évek közepétől meglévő folyamatot.) Konkrétan azoknak az egyház- és iskolapolitikai terveknek a megvalósítása körüli vitákról volt szó, amiket Zay Miklós báró az evangélikusok országos főfelügyelője képviselt. Zay kétségtelenül arra törekedett, hogy az evangélikusok minden szuperintendenciáját, az egész evangélikus egyházat a „magyar nemzeti érdekek" elfogadójává, támogatójává tegye és fellépett az ezzel szemben állókkal. Főfelügyelőnek választása után (1840) — újra kezdeményezte az egységes, minden evangélikus iskolára kiterjedő iskolarendszer kidolgozását. Az
