Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története
goztak felállítására. Mint már említettük, az 1843-as Bezerédy-íéle országgyűlési választmány javaslatában is ez a város szerepelt a tervezett evangélikus képző helyeként. Pelech János rozsnyói gimnáziumi igazgató — a kerület ismert tanára — később is esélyese volt az akkor már határozattal megerősítetten Nyíregyházára helyezett képző igazgatói állásának. Az 1839-es javaslat egyértelműen igazolja, hogy a képző felállítását kívánók között, az első pillanattól kezdve voltak olyanok, akik egy fejlett gimnáziumhoz vagy a kollégiumhoz akarták szervezni az új iskolát. Érvként emelték ki a már működő és hagyományokkal rendelkező iskolák segítségadó lehetőségeit: a gimnázium vagy a kollégium tanárai órák adásával segíthetnék a képzőt; közös könyvtár; szemléltetőeszközök közös használata; közös „tápintézet" stb. Tehát nemcsak az anyagi jellegű kérdések egyszerűbb és könnyebb megoldásáról volt szó, hanem úgy vélték, hogy a régi iskola közvetlen hatásával a képző oktatási, nevelési munkáját is kedvezően befolyásolhatná. Ez az álláspont, az érvekkel együtt, végig élt az iskola működésének nyíregyházi évei alatt is. Egyházkerületi gyűléseken nem egy alkalommal megemlítették a szeminárium egy másik, fejlett iskolai városba költöztetését. Az ilyen elképzeléseket legtöbben a gömöriek közül támogatták. Igazolja ezt az is, hogy 1866-ban a gömöri esperességhez tartozó Nagyrőcén az evangélikus gimnázium mellett tanítóképző kezdte meg működését, pedig a nyíregyházi képző ekkor élte legeredményesebb éveit (1865—69). Végül 1873-ban a szeminárium Eperjesre költözését (nem vitatva az egyes érvek realitását) Czékus István szuperintendens (1871-től!) — rozsnyói lelkész — energikus intézkedései gyorsították meg. Látnunk kell azonban, hogy a gömöri elképzelések majd ellenvélemények mögött elsősorban nem pedagógiai, hanem a kerületen belül egyre jobban kiéleződő nemzetiségi ellentétek húzódnak meg. Hiszen ők sem a képző létesítésének indokoltságát vonták kétségbe, hanem annak Nyíregyházán történő felállítását helytelenítették. A gömöri egyházmegye községeiben végzett gyűjtés igaz, hogy lassan folyt, de nem volt eredménytelen. Az 1939-es bizottsági gyűlésen a magyar nyelvűség és a szlovák nyelv hívei már összecsaphattak és vitájuk, valószínű, a képző felállításának helye körül összpontosult. Ezzel kapcsolódott Össze az intézet „szellemének" meghatározása. Elkészített javaslatuk 7. pontja — Némethy Pál cikke szerint (és a tervezetet csak ebből ismerjük) — így szólt: „ . . . az intézet a honi s közkívánatnak megfelelően (magyar szellemben) szerkesztessék." Nehéz eldöntenünk, hogy az idézetben zárójelben megfogalmazott „magyar szellemiség" valóban a bizottságban elfogadott és ezekkel a szavakkal megfogalmazott igény volt-e, vagy Némethy 1942-ben a már módosult politikai és egyházkerületi helyzetben mintegy magyarázatul tette azt a szövegbe.
