Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

vára. Azonkvüi évenként — a föld kiosztásakor — köttessék az eddigi bérletnél csekélyebb összeg fizetése a kisdedóvó számára. — A városban lévő más földbérlő társaságok is hasonló módon szólíttassanak fel adakozásra. — A céhek is évenkénti adományozásra hivattassanak fel. — A fennálló szokás szerint az új lakosok ezután a kisdedóvó számára adózzanak. — A városban működő társaságok rendezvényeik jövedelmével segítsék a kisdedóvó ügyét. — Minden felekezet lelkésze a szószékről hirdesse az óvóintézet hasznosságát, s ösztönözzön annak segélyezésére. Választott személyek járják be az egyháztagokat s adományokat gyűjtsenek e célra. — A városon kívüli — vagyis a megyei — „lelkes uraságoktól és asszonyságoktól" is adományokat kell gyűjteni, hangoztatva így is az intézet létesítésének jó hatását a vármegye szempontjából is. — Az egri érsek és káptalan is támogatásra kérettessen. — A „jurátusok" is utasíttassanak, hogy a végrendelkezőket adományozásra ösztönözzék. — A bírák pedig a büntetéspénzeket az intézet kasszájába juttassák el. Az első kisdedóvó intézet pedig a „város derekán", vagyis közepén helyeztessen el, a faraktári üres telken. Ez az elhelyezés azért lenne igen jó, mert mellette van a vármegye tiszti szállása, amelyben a „tanítói lakás" lehetne, s így csak az egyéb helyiségeit kellene az intézetnek megépíteni. Ha pedig a város és a megye is az előbbi helyeket ingyen biztosítaná, a létesítési költségek szerényebbek lennének. A személyzet egy tanítóból, egy ápoló asszonyból, s egy cselédből álljon. A tanítót pedig — mivel a később létesített „mellék intézet" igazgatója is lenne, tisztességesebb fizetéssel kell ellátni. Készpénzben évi 300 pengőforintot kapjon. Egyéb személyzet együttesen 100 pengőforintot kapjon, így a teljes személyzet fizetése csak 400 pengőforint lenne. Végül javasolják még, hogy mivel a városi képviselőtestület igen elfoglalt, célszerű lenne a kisdedóvó ügyeinek intézését egy külön választmányi testületre bízni, s csak a főfelügyelet maradna a városi választott testületnek. A javaslatnak megfelelően a város tanácsa 1844. október 22-i ülésén „Kisdedóvó Intézeti Választmány"-t hozott létre. Tagjai voltak a felekezetek papjai és tanítói, a város elöljárósága, s mintegy 30 arra érdemes városi polgár. A létesült választmány a kinevezett bizottság véleményét Nagy Sámuel tervezetéről, s a javaslatokat elfogadta. Hangsúlyozta, hogy „ ... miután a kisdedóvó felállításának eszméje a város testületénél és általa vált testté, egy nevezetes tőkének ezen czélra alapítványozása által s jövendőbe is a tőke gyarapítására nézve a város testületéből legtöbb segély reménylhető." Az óvodai választmány határozatait aztán november elsején a városi képviselőtestület helyben hagyta, kivéve a „város jelen körülményeiben eszközölhetőnek nem talált raktári portának által engedését".

17