Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

A következő hetekben az óvoda ügye körül különösen élénk tevékenység bontakozott ki. A Kisdedóvó Intézeti Választmány által elfogadott és beterjesztett „Óvodai nevelés rendjé"-t a város tanácsa határozatban erősítette meg. A tervezet az óvoda tartalmi munkáját meghatározó legértékesebb dokumentum. Kidolgozásában egész biztosan elsődleges szerepük volt a választmány pedagógus tagjainak. A kisdedóvás célját igen gondosan határozták meg. Mindenekelőtt leszögezik, hogy a cél a „felsőbb nevelés alapjait szolgálni", s ez nem más, mint előkészíteni az iskolára. Ezért az óvoda „folyvást foglalkoztatással" rendre, illedelemre, tisztaságra, szülők és embertársak szeretetére, igazságosságra nevelje a gyermekeket. Hasznos ismeretek „közlése révén ismerjék meg a külvilágot" is úgy, hogy közben „helyes gondolkodásra" szoktassanak. Tehát a legnagyobb gondot az erkölcsi és értelmi nevelésre kívánták fordítani, „honszeretetre gyullasztani" a kisdedeket, hangsúlyozott feladatként szerepel. Ezzel a reformkori nevelés egyik nagy kérdését, a „honszeretetre nevelést" állították előtérbe, amelyért Kölcsey példája nyomán sokan munkálkodtak. Az óvási feladatot így határozták meg: „a kisdedeket a kártételtől eltartóztatni, testi s lelki veszélytől megóvni" kötelessége az óvodának. Minden előbbit pedig a „sikeres iskolázás előkészítése" érdekében kell végezni. A cél eléréséhez igen szervezett munka szükséges, s ezért az alábbi házi és napirendet állapították meg. A vasárnap és ünnepnapok kivételével az óvoda nyáron reggel hét, télen nyolc órától féltizenegy óráig, délután két órától öt óráig van nyitva. Ezen időben a gyermekekért „teljességgel" felelős az intézet vezetője. „Bejöhet korábban és maradhat későbbre, sőt ebédjét is az intézetben költheti el a gyermek, ha a tisztelt szülők e tárgyú kívánságukat az óvónál személyesen bejelentik, mely alkalomra a felügyeletről szintén gondoskodva lesz" — olvashatjuk az „Óvodai nevelési rend"-ben. Ezzel az egész nap dolgozó szülők gondját könnyítették meg. A napirend is figyelemre méltó. A gyerekek reggel, miután ruhájukat és élelmüket a kijelölt helyre elrakták, a játékokkal szabadon játszhatnak délelőtt kilenc óráig. Fél tízkor kicsik és nagyobbak vegyesen, de fiúk és leányok külön sorakoznak, majd ima és éneklés után elfoglalják helyeiket, s „az óvó megkezdi napi rendes társalgását". Délután fél háromkor tisztasági ellenőrzésre sorakoznak, majd a „rendes társalgás" negyed négyig tartson, majd fél négyig „szabad mozgás és séta" legyen minden nap, aztán folytatódjon a társalgás, az „ismétlés". A negyed ötkor való ima után uzsonnáznak, s öt óráig játszanak. Amint látjuk, az óvodában tartózkodás igen jelentős idejét foglalta le a „kötelező társalgás" a játékidőhöz viszonyítva.