Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

folyástól megőriztetve, rendeltetésükhöz czélirányosan neveltetnek." Warghához hasonlóan leszögezi, hogy a kisdedóvók „nem valóságos oskolák, mert itt minden tulajdonképpeni tanítás kirekesztetik, ne hogy talán, a kisdedek gyenge korukban olly tárgyakkal foglalkoznának, melyek érettebb korba valók s melyekből nekik kisdedkorukban hibás fogalmuk lehetne". Ennek ellenére, majd később látni fogjuk, hogy több hazai óvodához hasonlóan a nyíregyházi kisdedóvóban is részben az angol Wilderspin-féle kisiskola szemlélet valósult meg. Nagy Sámuel az óvodában folyó munkát a nevelési lehetőségek szempontjából részletesen elemzi. Szerinte vannak gyermekek, akik számára ez az intézmény valóban „menedékhely", amely megóvja őket a legkülönbözőbb veszélyektől, s ahol rossz szokásaikról „leszoktatnak", rossz példáktól „elvonatnak", rendre, tisztaságra, engedelmességre, munkára becsületességre neveltetnek. Más gyermekek számára viszont „javítótanyák", melyekben „a legvadabb, legrendetlenebb, és legromlottabb gyermekből rövid idő alatt, minden erőszak, félelem és testi büntetés nélkül, szelid, rendes, tiszta, engedelmes, békeszerető és másét nem bántó gyermekek válnak". De minden gyermek számára is „olly mulató helyek", hol „a gyenge test úgy ápoltatik, hogy abban tiszta lélek, s nemesítet kedély lakozzék, nem fosztván meg őket vidám játékaiktól". Később az óvodai munka rendjéből is látni fogjuk, hogy Nagy Sámuel hatására, az óvodai választmány is jelentős időt hagyott jóvá a játékra. Végül pedig a kisdedóvók „Olly nemzetiséget „nevelő kertek", mellyekben azon érzet gerjesztetik és lángra lobbantatik, miszerint minden magyar honban lakozó ember ugyanazon nemzetnek egy tagja, és hogy köteles annak nyelvét, törvényét, érdekét esmérni, és mint legdrágább vagyont sajátjává tenni" — írja a szerző. Figyelemre érdemes ez a követelmény, ha a korszak hazai nemzetiségi bonyodalmaira, vagy arra gondolunk, hogy Nyíregyháza lakói magyarok és szlovákok voltak. Amint látjuk, a pestalozziánizmusnak megfelelően a „szív" erkölcse, s a munkára nevelés kap hangsúlyt a nevelési tevékenységben. Mindezt pedig „félelem és testi büntetés nélkül" kell elérni. Tehát a nevelés módszereit illetően is a haladó pedagógia elveit vallja a szerző. A szlovák anyanyelvű gyermekeknek a magyar nyelvvel való megismertetését illetően pedig más körülmények merülnek fel, mint az ország összefüggő etnikumú nemzetiségi vidékein. Ekkorra — bár többségben a szlovákok voltak — Nyíregyháza erősen vegyes lakosságú. A közeli és távoli környék viszont teljesen magyar anyanyelvű vidék. Ezért a gazdálkodás, a szó és írásbeli érintkezés nélkülözhetetlenné tette a tirpákok számára a magyar nyelv ismeretét. Az evangélikus egyháztanács is szorgalmazta tehát a nemzeti nyelvvel való megismerkedést a nevelési intézmények által. Kü-