Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

lönben még igen hosszú ideig magyarok és szlovákok sokan mindkét nyelven beszéltek a városban. Az óvoda rendeltetéséről szólva — az angol példa alapján — Nagy Sámuel a kisdedóvót változatlanul szociális intézménynek tekintette. Hangsúlyozza, hogy megszervezése a szegény gyermekek számára nélkülözhetetlen. ,,Az óvó intézetek leginkább olly szegény és kenyér keresés után járó szüléknek gyerekei számára rendeltettek, kik mihelyst járni és keveset beszélni tudnak egész nyólcz esztendős korukig itt tartózkodhatnak — különféle játékok, test és értelem gyakorlás között töltvén az időt" — írja. A demokratikus, szociális jelleg megvalósulására később is gondjuk volt a nyíregyháziaknak. Az idézet ezen része mutatja azt is, hogy a tervezetben az erkölcsi és munkára neveléssel egységet alkotott a testi és értelmi nevelés is. A nyolcéves korig való óvodában maradás pedig biztos, hogy magába foglalta az iskola-előkészítést, ha az még nem is teljesen iskolai értelmezésű oktatás által valósult is meg. Az óvás és teljes nevelőhatás szempontjából érdekes a következő javaslat is: „Hogy összejövetelkor és hazamenetelkor a kisdedekben semmi gyászos eset ne történjék — rendelhetnének magok az egy utzában lakó szülék felváltva egy okosabb személyt, ki az egész utza gyermekeit reggel az intézetbe felvezetné és estve haza kísérné. Illy kustósok holmi öreg asszonyok is lehetnének." A tervezet számolt olyan gyermekekkel is, „kiknek szüleji egész nap a városon kívül a munkában vannak". Ezek egész napjukat az óvodában tölthetik. Étkezésükről a következőket olvashatjuk: ,, . .. egy kis kenyeret, meg valamit hozván magával, mi neki különös kirendelt szekrénybe tétetnék, és mellyből délben szép móddal elköltene egy részecskét, valamit még uzsonnára is hagyván belőle és az által gazdálkodni és takarékoskodni tanulna." Ismét azt látjuk, hogy Nagy Sámuel a szegény szülők érdekeit figyelembe véve tervezte az óvodát. Az óvodai objektumra és felszerelésre vonatkozó javaslatok is igen kimunkáltak. A szerző 200 gyermek óvodába járásával számol. Eléggé tömegintézménynek tervezte a kisdedóvót, azért, hogy minden dolgozó szülő gyermekének helye legyen benne. Az óvoda telkének kiválasztásánál is hangsúlyozza, hogy a szülők többsége érdekeinek kell érvényesülni. „Ezen telek szükséges, hogy városunk olly vidékén legyen, merre legtöbb munkások mennek ki, a mezei, szőlő és kerti munkára, hogy oda egy úttal, reggel gyermekeiket is felvezethessék és estve haza kísérhessék" •— olvashatjuk. A nagysága legalább egy hold legyen. Ilyen telket pedig a „Nemes Város" vagy ajándékozhatna, vagy elősegíthetné, hogy „alkalmatos és jutalmas háztelket meg lehetne szerezni". Az épület egyszerű földszintes legyen, legfontosabb helysége egy nagy, tágas, világos és egészsé-