Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Sallai József: A népi kollégiumok Nyíregyházán 1946–1949

SALLAI JÓZSEF: Á népi kollégiumok Nyíregyházán 1946-1949 Amikor a második világháború után az ország romokban állt, s az embereket még megélhetésük mindennapi gondjai foglalkoztatták, a demokratikus rend iránt elkötelezett társadalmi, politikai szervezetek, a tudományos élet képviselői stb., akik már a jövő eszményeit tartották szem előtt, meggyőződéssel hangoztatták, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai megújhodás mellett nélkülözhetetlenül szükséges a szellemi megújhodás is. Az újjáépítés — amely még a gazdaságban sem csak helyreállítást, hanem újat teremtést is jelentett — olyan új embereket, vezetőket igényelt, akik a lelkesedés, tettrekészség mellett kellő felkészültséggel rendelkeznek a tudatos cselekvéshez, a gazdasági, társadalmi feladatok megoldásához, a demokrácia intézményeinek működtetéséhez, akik helyesen ismerik fel a közérdeket és e felismerésüket érvényesíteni is tudják. Az ilyen embereknek pedig az ország ugyancsak hiányát érezte. Szentgyörgyi Albert szavaival: „Nekünk csak diplomásaink vannak, de embereink alig, nem is szólva szakemberekről, ha e szóban a szaktudást és az embert egyaránt hangsúlyozzuk. Nemcsak a nagy vezetők hiányzanak, de hiányzanak a kisemberek százai és ezrei, akik kis munkakörüket önzetlenül, tudással és lélekkel töltve, a nemzet épületét kellene, hogy alkossák."(l) A megoldás kulcsaként ebben a helyzetben gyakran idézték Lenin egyik megállapítását: „Az iskolában kell előkészíteni azt, amit az életben meg akarunk valósítani." A társadalmi igazságszolgáltatás és szükséglet eredményeként 1945-ben létrehozott általános iskola az alapozó képzésben ehhez már rövid időn belül biztosította a feltételeket, de a középiskola — a képzési költségek és a különböző iskolafenntartók befolyása miatt — még nem tudott e feladat mennyiségi és minőségi követelményeinek eleget tenni. A munkás- és parasztfiatalok körében hiába álltak rendelkezésre a társadalmi osztályukat szolgálni akarók, önmaguk boldogulásáért tanulni vágyók tömegei, megfelelő intézmények hiányában e forrás energiáit az adott körülmények között nem lehetett kiaknázni. Az újgazdák vagy a juttatott földdel megnövelt kisparaszti birtokok tulajdonosai a viszonylag magas költségek, továbbá az addigi életüket kitöltő szegénység által lefokozott vágyak, álmok miatt még alig mertek gondolni arra, hogy gyermekeik taníttatását vállalják, örültek a kapott földnek, s kellő elszántság élt bennük, hogy ezt a földet megvé-