Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Sallai József: A népi kollégiumok Nyíregyházán 1946–1949

dik, de a tanuláshoz való jog elnyerését még nem becsülték jelentőségének megfelelően, értékét még nem mérték föl. A gyerek munkaerőt jelentett a családban, amelynek kiesését is nehezen nélkülözték, hát még ha ezen kívül fizetni is kellett érte! Fizetni pedig kellett, mert kevés volt az olcsó vagy ingyenes kollégiumi férőhely, a magánháznál való elhelyezés pedig még többe került, ha az igen nehéz ellátási körülmények miatt egyáltalán találtak ilyen befogadókra. A közlekedési nehézségek miatt pedig még az iskolai székhelyekhez közeli falvakból való bejárás sem volt könnyen megoldható. így a társadalmi igények és lehetőségek között szinte áthidalhatatlannak tűnő szakadék feszült. Keserűen állapítja meg Rajk László belügyminiszter a megyei törvényhatóságok vezetőihez címzett 4747/1946. eln. sz. körrendeletében, hogy „a paraszti és munkásszármazású értelmiségi fiatalság arányszáma rosszabb a középiskolákban, egyetemeken és főiskolákon most, a demokráciában, mint a Horthyrendszer alatt. A parasztság és munkásság fiainak száma az iskolákban ma nemhogy emelkedőben, hanem csökkenőben van .. ."(2) Ennek a helyzetnek a megváltoztatása céljából karolja fel és támogatja a demokratikus pártok vezetősége és a magyar kormány a Győrffy István Kollégium által 1946 júliusában meghirdetett Népi Kollégiumokat Építő Mozgalmat, amely célul tűzte ki, hogy részben állami támogatással, de főleg társadalmi forrásokból és a diákok öntevékeny munkájával diákotthonokat, kollégiumokat szervez és működtet, amelyek alkalmasak a munkás- és parasztfiatalok tömegeinek elhelyezésére, s amelyekben ezek a fiatalok anyagi gondoktól mentesen, demokratikus szellemben nevelődhetnek néphez hű vezetőkké, értelmiségiekké. A Köznevelésben, a Szabad Népben 1946 augusztusától egymást követik a híradások a Népi Kollégiumok Országos Szövetségéhez (NÉKOSZ) csatlakozó kollégiumok megalakulásáról, amelyek sorban átveszik a Győrffy Kollégiumnak a nevelés tartalmára, módszereire, az ifjúsági önkormányzat működésére stb. vonatkozó tapasztalatait. „A népi kollégiumi mozgalom a magyar népi demokrácia egyik legnagyobb büszkesége és reménye, egyike azoknak az alapításoknak, amelyekkel Magyarország az új átalakulásban nemzetközileg is az élen jár" — írta Lukács György 1948 nyarán.(3) A NÉKOSZ hároméves történetének feltárása ma már — e tömör megállapítással is érzékelhető — jelentőségéhez méltó helyet foglal el a történelmi, neveléstörténeti kutatásokban, s ez színvonalas kiadványok megjelentetésében is tükröződik.(4) Arról viszont, hogy a főváros felől fúvó „fényes szellők" Szabolcsban és a megyeszékhelyen hogyan lobogtatták meg a zászlókat, még nagyon keveset tudunk. Erre pedig nem is azért van szükség, mert az akár csak részleteiben is módosítaná ismereteinket a NÉKOSZ-ról, hanem mert a