Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

Mi tehát az említett hadnagy és a többi nyíregyházi hajdúink által előadott könyörgést kegyesen meghallgatva és kedvezően fogadva, az előbb írt vakarás és törlés nélküli és semmilyen részében sem gyanús, sőt minden hibától és gyanuságtól mentes oklevelet, a mi oklevelünkbe szóról szóra, bármiféle belefoglalt és beleírott terhes záradékot cikkelyt, vagy pontot tartalmazó, rövidítés vagy bővítés nélkül, úgy ahogy az helyesen és kegyesen kibocsátva érvényben van, elfogadjuk és ahhoz hozzájárulunk, életbe léptetjük és megerősítjük, mintegy hozzájárulunk és elfogadjuk a mi nyíregyházi szabad hajdúink és azok utódai javára örökké tartó érvénnyel, kivéve mégis az útiköltség adást; hogy a mí ecsedi várunk kapitánya, jószágigazgatója és várnagya tudta nélkül, senkit magok közé be ne engedjenek; hogy a lovasok száma harmincötöt meg ne haladja; hogy ha valaki e számon felül be akarna költözni, azok jobbágyokul telepedjenek le, ezt kegyelmesen- megerősítjük jelen bizonyság levelünk ereje által. Kelt ecsedi várunkban 1655. január 3. Rákóczi György saját kezével."(3) Ezt a pátenslevelet Rákóczi Ferenc fejedelem ilyen kezdetű oklevelében megerősítette: „Mi Rákóczy Ferenc Isten kegyelméből Erdély választott fejedelme, a magyarországi részek ura, székelyek grófja és Sáros megye örökös főispánja stb. ... a fentebb írt privilégiumot... és így végződik, tudomásul vesszük és megerősítjük, aminthogy a Sárospatak városunkban 1666. április 26-án, a nyíregyházi szabad hajdúk javára kiadott oklevelünk ereje és bizonysága által elfogadjuk és megerősítjük. Rákóczy Ferenc saját kezevonása."(4) Az elmondottak alapján meg lehet érteni, hogy e hely megnépesítése milyen nehéz volt, a földesuraságnak mekkora erőfeszítésére volt szükség a korábban ittlakó néhány jobbággyal és a hajdú szabadság révén kedvezőbb állapotú lakókkal szemben azoknak, akik itt akartak megtelepedni. Nem is más okból határozott úgy méltóságos gróf Károlyi Ferenc úr, Szatmár vármegye örökös főispánja, aki a birtokos társaival együtt egyetértett, hogy e Nyíregyháza birtokot csak állandó lakókkal érdemes betelepíteni. Közhírré tévén az 1753-ban kiadott pátens levelét, annak közreadásában legnagyobb hasznát nemes Petrikovics János közreműködésének vette. Az születése szerint szlovák nemzetiségű volt és ágostai hitvallású, ennek következtében a felső megyékben elsősorban szlovák nemzetbeli és hasonló vallású embereket toborzott. Jobban mondva csak közhírré tette a fent nevezett grófnak, a szlovák nemzetbeliek, — mint tapasztalásból ismert munkás és szorgalmas emberek — iránti nagyrabecsülését, s ezek minden felől özönleni kezdettek hozzá. Mivel pedig Békés megyében is, jelesül pedig Szarvason és Csabán ezidőben már fölös számban voltak tisztán szlávok, innen tehát kezdettől