Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

rint részünkre engedélyezett szabadságukat és mentességüket tartalmazza. Az alább írottak alázatosan könyörögvén nékünk, hogy mi azokat a leveleket együtt és külön-külön, a bennük foglaltakat kedvesnek és elfogadottnak jelentsük ki, jelen levelünkbe szórói-szóra foglaljuk és foglaltassuk bele, nekik és minden utódaik számára örök érvénnyel kegyelmesen erősítsük meg. Amely levélnek ilyen a tartalma: »Iktári Bethlen István gróf, Máramaros és Hunyad megyék örökös főispánja. Adgyuk tudtára mindeneknek ez mi levelünk rendében, hogy mi megtekintvén nyíregyházi rész jószágunknak az sok alkalmatlanságok miatt naponként való pusztulását, egynéhány becsületes vitézlő személyeknek ígértünk ott örökös házhelyeket, kiknek előttek járó hadnagyságot adtunk és engedtünk vitézlő Török Istvánnak, úgy, hogy oda emberséges katona rendeket telepítvén meg, azoknak mi utánnunk ő lehessen a hadnagyok s ő tőle tartozzanak hallgatni és meg is becsüljék, mint előttök járó jogokat. Mi pedig azon okon adjuk az mi örökségünket, hogy aki ott megtelepedik, jámborul éljen, mint igaz vitézlő embert illet. Az mi és maradékunk parancsolatunkat megfogadja, mi hozzánk és ez helyhez hűséggel és igazsággal viselje magát, valahová, az mi dolgunkban vagy magunk, vagy levelünkkel, vagy kísérőül elküldetik, híven eljárjon. Az mi korcsmánkra korcsmát ne kezdjen, ott való szegény jobbágyainkat semmi úton, módon megháborítani törvényen kívül ne merészelje, semminemű javakon és örökségeken ne kapdosson, sőt az mi villongás történnék köztök, elsőbben a falu színén törvény szerint igazíttassék, s ha ott nem lehetne, az mi ecsedi részünkre jöjjön appellatioba és ott igazitódjék el. Az hírre pedig, az hadakozó idő történnék, senki zászlója alá, minden marhájok és örökségek vesztése alatt, egy holnapig fizetés nélkül, azután hópénzért tartozzanak szolgálni. Ecsed várától el ne igyekezzenek szakadni, hanem az hűséget ez helyhez és ennek uraihoz megtartsák. Ök is pedig semminemű tizedet és dézsmát adni ne tartozzanak. Ha pedig ki újonnan kezd házat építeni, esztendeig annak minden szolgálattól szabadsága légyen. Az ki az ott való lakást nem kedveli, hadnagyának hírré tévén és házát eladhatván, marháival, valahová akar menni, szabadon elmehessen. Ha ki pedig szolgálatunkra, Tiszántúl való útra vagy másuvá küldettették közülek, annak útra való költsége meg légyen. A korcsmákat Szt. Mihály naptól fogva karácsony ünnepéig nekik szabad lészen, mely korcsmálás dolgából (az mint egyéb dolgokból is,) csak láthassa megtelepítéseket és magok viseléseket, több jóakaratunkat készek leszünk mutatni és annak a helynek bírását más derekasabb levelünkkel is firól-fira megerősítjük nálok, sőt Cáptalanban is oda valljuk, kinek bizonyságára ez mostani levelünket kezünk írása és pecsétünk alatt adjuk. Kelt Ecsed városunkban 1640. május 17-én.-«