Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

— minden valószínűség szerint — a XVI. században Melith György Csáholyi Annával kötött házassága révén alakult ki. A család a XVII. század végén halt ki (Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal VII. Pest, 1860. 411—412. L; Kempelen Béla: Magyar nemes családok VII. Bp. 1913. 150. 1.; a család csengeri birtoklására ld. még: Vendé Aladár: Szatmár vármegye községei. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é. n. 51. 1.). A család utolsó férfi tagja — Szirmay szerint — Melith Zsigmond volt, s valószínű, hogy a Topographia szerzője őt keresztelte el Pálnak. Melith Zsigmond özvegye Péchy Anna volt, az ő birtokrésze pedig 1672-ben Divényi Ferenc tulajdonába ment át (Szirmay Antal i. m. II. Buda, 1810. 131. 1.). 14. Prynius — valószínűleg Prinyi Miklós báró. Bél Mátyás itt közölt munkája szerint a csengeri vár romjait zálogjogon Prinyi Miklós birtokolta. 15. Nagykároly és Nagybánya távolsága nem 3 mérföld, hanem 10 mérföld körül van. 16. A második, bővített kiadásban Szatmárról is terjedelmesebb fejezet olvasható. (Topographia Magni Regni Hungáriáé. Viennae, 1750. 585—590. 1.). 17. A Szatmár helynév — a magyar nyelvtudomány álláspontja szerint — magyar névadással puszta személynévből keletkezett. A Zathmar, valamint Sacmar személynév emlékét Árpád-kori okleveleink is őrzik (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1978. 598. 1.). Melich János szerint a Szatmár név a török nyelvből fejthető meg (Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. A magyar nyelvtudomány kézikönyve. Bp., 1929. 70., 221. 1.). — Anonymus szerint Szatmár területén már a honfoglalás idején is állott vár, amit Mén-Marót katonáitól Szabolcs és Tas vezér vitézei foglaltak el (Anonymus: Gesta Hungarorum. Ford.: Pais Dezső. Bp. 1975. 99—100. 1.). Szatmár várát a tatárjárás pusztította el. A XVI. század közepén — valószínűleg az elpusztult helyén — a Báthoriak építtettek újat, amely 1705-ig állott fenn. A feldúlt vár anyagát az 1720-as évektől hordta szét a lakosság és használta fel építkezéseihez (Bagossy Bertalan: Szatmárnémeti története. Szatmárnémeti. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é. n. 163—164. 1.). 18. Bél Mátyás — mint arra maga is utal — Istvánffy művének akkori legfrissebb kiadását használta: Nicolaus Istvánffy: Regni Hungarici História. Coloniae Agrippinae, 1724. — A hivatkozás itt is, valamint a többi helyeken is pontos.