Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

hez hasonlót a megyében sehol sem láthatunk. Azokat a vesszőket, melyeket hosszúságukhoz mérten több karóhoz kötöztek, magyarul lugasnak, a románok rumposnak nevezik, míg a karikába kötözött szőlőveszszők neve: karikás. A szőlősgazdák mindkét módját, tehát a karikást és a lugast kedvelik a termesztésnek, nem csak a termés kiadós volta, hanem a kezelés kényelmessége miatt is. Így ui. a felfüggesztett fürtök nem rothadnak meg, ha sok az eső. Egy-egy karikásról, illetve lugasról egy akó(106) szőlőlevet lehet leszüretelni. Ezért csak azokat metszik 11— 12 szemre, amelyeket karikákba akarnak kötözni. A többit hagyják szabadon nőni, majd hegyüket lecsonkázzák, a megmaradt venyigét kéthárom karóhoz kötik. Kötözőanyagul némelykor fűzvesszőt használnak, a szőlőföldek alját ezért fűzfával ültetik be, máskor kiáztatott hársfakéreggel kötöznek. A venyigék ui. egyszer az egyik, máskor a másik kötözőanyagot kívánják. A lugast — mint mondom — magasra növesztik, s ami hajtás alul van, azt elég csak kéreggel a karóhoz kötni. De amit karikásba akarnak tekerni, annak kötözéséhez fűzvesszőre van szükség. Háromszor kapálnak, ritkán kacsoznak, még ritkábban csonkáznak. A megkapált talaj kevéssé gazosodik. De ha megnő is a gaz, ez semmit sem árt a föld fölött magasra kötözött fürtöknek. Rendszerint Szent Mihály napja táján szüretelnek, ilyenkor a kádakba gyűjtött fürtöket lábbal tapossák, vagy fadoronggal döngölik. Amit így összecsömöszöltek, rézsútosan emelkedő kádba öntik, ennek lefelé lejtő mélyedésében lefolyik a lé. A visszamaradt szőlőszemeket most présbe teszik és egyszer átsajtolják. Ami szőlőszem még a kádban marad, azt vízzel keverik, lőre lesz belőle, amit a szőlősgazdák télen merítgetnek ki a hordóból. 19. §• A bor kezelése és darusítása A hordók nagyok. Nem füstöléssel, hanem forró vízzel kezelik. Boraik ezért nem tartósak, hanem néha egy, néha két év elmúltával megecetesednek. Ezért minden szőlősgazda azon van, hogy szüret után mindjárt eladja a termést. Az idegenben történő értékesítés azonban nehéz, mert a környéken mindenütt termelnek bort. Egyetlen lehetőségként a korcsmálás, a kimérés kínálkozik. De ezzel minden szőlősgazda él. Nehéz elképzelni ezért, milyen olcsó a bor ebben a városban. Miután a gazdák egymással konkurrálni kénytelenek, egy messzely borért legfeljebb egy krajcárt kérnek. Az előnytelen árviszonyok a nagybányai szőlősgazdák csődbe jutását idézhetnék elő, ha a bőséges termés nem kárpótolná őket évről-évre. Miután azonban Isten ajándékaként a szőlőtermés mindig bőséges, a befektetett költségek kamatostul térülnek meg, s az olcsóságért a mennyiség nyújt kárpótlást.