Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

délyből idetérő császári katonaság átvonulását megelőzően, nehogy a városfalak védelmet nyújthassanak nekik, magyarok rombolták le az északra fekvő falakat és távolították el a felszerelési tárgyakat, amelyek az ellenség számára felhasználhatók lettek volna. Ezután újabb, általam felsorolni nem tudott veszedelmek következtek, melyek nyomán tovább romlott a város helyzete. Nemrég is — 1717-ben —, egy tatár horda vonult el a város mellett, újabb riadalmat keltve a sokat szenvedett, szegény lakosság körében.(104) A város mai képe Az oly sok pusztítást megélt, szegény városban ma már nyomát is alig találni a fénynek, amellyel hajdan büszkélkedett. Falain, főleg azon a részen, melyet a magyarok romboltak le, lyukak tátonganak, ezek most karókkal, gerendákkal vannak megfoltozva és csak arra jók, hogy távol tartsák a farkasokat. Egyébként két bejárata van: egyik kapuja északra, a másik nyugat felé nyílik. Mindkét kapubejárat szilárd kőépítmény s a régi falak erejéről tanúskodik. Az egyes utcákban épült házak falai még állnak, de az épületek jórészt romosak, mások kormosak és az évszázados rongálástól piszkosak. A város közepétől kissé délre fekvő két templom mégis némileg díszére válik a városnak. Egyik Szent Miklós püspök, a másik István király tiszteletére épült jó régen. Utóbbiban a jezsuiták látják el a lelkipásztori teendőket. A templom egy részét tatarozták, másik részét alapjaitól építették újjá. (Ez valamikor luteránus templom volt, de miután rommá lett, már nem ők, hanem a jezsuiták építették fel.) A másik templom a minoritáké, akiknek két szerzetesrendje a saját templomával szomszédos kolostort és kollégiumot lakja. A két középület közül az egyik a városháza, a másik a vendéglő. Mindkettő fölöttébb elhanyagolt. Csak a piac és az utcák földje van kaviccsal feltöltve, ezek szilárdságban, rendezettségben elütnek a többitől. Ugyanezt kell mondanom a vízvezetékről is. A régi csatornák elhasználódtak, de a víztároló medencék még megvannak. Ezek az Evöly nevű hegyből és a Fernezely nevű patakból kanálisokon idefolyó vizet tárolják. Van még szennyvízelvezető csatornahálózat, melyet a városi elöljáróság nagy költséggel ásatott és boltoztatott a felszín alatt. Ezekkel szokták elvezetni a falakon belül, illetve a borospincékben összegyűlt vizeket is. 10. §. Lakói: magyarok és kis részben németek Lakói legnagyobbrészt magyarok, bár nem hiányoznak a németek sem, akik a régebben és napjainkban ideköltözöttek leszármazottai; az