Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Szilágyi Imre: Statisztikai források Nyíregyháza történetének kutatásához 1945 után

A városközpontban volt a legmagasabb a produktív korúak és legalacsonyabb a gyermekek aránya. A lakótelepeken a legmagasabb a fiatalok és az ipari—építőipari keresők aránya. Nagy a különbség a lakások felszereltségét illetően az új és a régi lakások, lakóterületek között. A Jósavárosra a többszintes telepszerű, a Ság vári-telepre és a Borbányára a családiház-jellegű építés volt a jellemző. A központi belterületen a vízvezetékkel ellátott lakások aránya 53 százalék volt. Ez a lehetőségekhez képest igen alacsony. Ezt bizonyítja,, hogy pl. a Makarenko, a Kossuth, a Bethlen Gábor stb. utcákon teljesen kiépült a vízvezeték, a bekapcsolt lakások aránya azonban csak 49, 68, 69 százalék, a Ságvári-telepen 15,5 százalék volt. Az ipari foglalkoztatás, bár lassan, 1960 előtt is nőtt, még sem volt — arányaiban — számottevő. Azután azonban egyre nőtt a szerepe. Míg 1960-ban 4119 fő, addig 1970-ben 14 363 fő, 1974-ben 18 512 fő volt az éves átlagos állományi létszám. A régebben létesült üzemek csaknem kivétel nélkül a belső lakóterületen épültek, azonban az újabbak már a Nyugati és Déli iparterületen. 1974-ben azonban még a foglalkoztatottak egyharmadát a belső lakóterületen, 41 százalékát viszont az ipari területen lévő üzemek foglalkoztatták. A technikai színvonal — az egy foglalkoztatottra jutó állóeszköz-állomány — a Déli iparterületen volt a legmagasabb. A belső lakóterületen lévő élelmiszeripari üzemek közül különösen a Húsipari Vállalat kitelepítése látszott célszerűnek, jellegét és fejlesztési lehetőségeit is figyelembevéve. A Tejipari és a Kelet-Magyarországi Faipari Vállalatok fejlesztése, illetve kitelepítése már a Déli ipari területen történt meg. Ezen intézkedések révén nagyban javultak a környezetvédelem lehetőségei, és egyidejűleg nőttek a belső közlekedésre háruló feladatok. A kereskedelem fejlődése megközelítőleg jónak mondható. 1960— 1975 között a kiskereskedelmi boltok száma 205-ről 310-re, és alapterülete közel négyszeresére, eközben a forgalom 3,3-szeresére nőtt. A Kelet és a Nyírfa Áruház létesítése alapvető minőségi változásokat eredményezett a lakosság iparcikk ellátásában. A napi szükségletet biztosító élelmiszer- és ABC-hálózat kiépítése azonban a lakótelepeken kissé megkésve történt. Leninkább vonatkozott ez a megállapítás a Ság vári-telepre, a Borbányára és az ipari területre, különösen a Nyugati ipartelepre. (Ideiglenes megoldásként a vállalatok büféket létesítettek.) A ruházati boltok több mint fele, a vegyi, a vas-műszaki és a kulturcikket árusítók 46 százaléka a városközpontban helyezkedett el, a többi üzlet döntően a belső lakóterületen.