Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Szilágyi Imre: Statisztikai források Nyíregyháza történetének kutatásához 1945 után

A város kereskedelme a saját lakosságán kívül a bejárók alkalomszerűen vásárlók — elsősorban ruházati és iparcikk — ellátását is biztosítja. A gyógyszertárak (7) elhelyezkedése és nyitvatartási ideje esetenként gondot okozott. A vendéglátó egységek alapterületének 36 százaléka a városközpontban, 44 százaléka a belső és külső lakóterületeken található, ezek nagy része azonban italbolt. Az éttermek zöme a városközpontban, illetve a belső lakóterületen találhatók. A közétkeztetés gondjait a városközpontban lévő üzemi vendéglátó helyek nem tudták jól megoldani, a déli órákban csak igen nagy zsúfoltság árán. A városban öt szálloda működött 241 férőhellyel, továbbá a Fenyves turistaszálló és az Igrice nyaralófalu adott lehetőséget megszállásra. A szállodák közül négy mielőbbi korszerűsítésre szorult. A város úthálózata sugaras—centrális, azaz a Kossuth téren metszik egymást. Már korábban megkezdődött a sugaras—körutas-rendszerré fejlesztésük. A város rendezési tervének megfelelően az Arany János, a Petőfi, a Vasgyár és a Mező utcán, valamint az Északi körúton már elkészült az osztott pályás három nyomsávos körútrész. A belterületi utak hossza 236 kilométer, amelynek csak 43 százaléka volt kiépített (a felsőfokú központok országos átlaga 56 százalék). 1969. június 1-től csak az autóbusz közlekedés maradt meg. 1975-ben már csaknem 15,5 millió volt az általuk szállított utasok száma. A lakó- és munkahelyek közötti közlekedés gyakran csak átszállással oldható meg. Igen nagy volt a zsúfoltság a reggeli munkakezdés és a munkabefejezés utáni időkben. Ezt csak fokozta — különösen a Jósavárosban — a gyermekintézmények egy részének későbbi üzembe helyezése miatt az is, hogy gyermeiket a városközpontba, a belső lakóterületre kellett hozniuk, illetve onnan vinniük. Számottevően lassította a közlekedést, növelte a zsúfoltságot az is, hogy az ipartelepekre csak vasúti átjárókon át lehet eljutni, amelyeknél gyakran és általában hosszabb időt kellett várakozni. A gondok forrása elsősorban a kevés autóbusz volt. A telefonhálózat lényegesen bővült és korszerűsödött. A Crossbarrendszer lehetővé tette a város bekapcsolódását az országos közvetlen távhívási rendszerbe. A Jósaváros telefonhálózata nem volt kiépítve és postája sem volt még. A közintézmény-hálózat elsősorban a városközpontban helyezkedett el. A városnak — mint közép- és felsőfokú funkciókat is ellátó településnek — nagy a vonzása. Különösen az egészségügyi, a kulturális és az igazgatási jellegű. Pl. a Megyei Kórház vonzáskörébe mintegy 320—330