Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

Sacmar, valószínűleg Szatmár vára Georg Krekwitz Richtige Besohreibung des ganzen Königreichs Hungarn (Frankfurt—Nürnberg, 1686.) című művében. 5. §. Szatmár sorsa János halála után János király most már szerződés alapján tarthatta birtokában az általa megszerzett országrészt, de halála esetén — a békemegállapodás értelmében — mindez már Ferdinándot illette. János király ui. oly értelmű békét kötött, hogy halála után az egész ország Ferdinándra és utódaira száll, kivéve Erdélyt, ha Jánosnak fiúgyermeke születik. János halála után Izabella nem tartotta meg a férje által kötött szerződést, hanem török segítséggel több környékbeli várossal együtt elfoglalta Szatmárt (Istvánffy XV. és XVI. könyv), majd György barát tanácsára mindent átadott Ferdinándnak (ugyanott XVI. könyv 184. folio, 1550-ben). Hat év múlva azonban Szatmár és a környező országrész Balassi Menyhérté lett, aki azt a feladatot kapta, hogy itt, Erdély határán kívül alakítson ki katonai őrhelyet (ugyanott XIX. könyv 230. lap, 1556-ban). Balassi eleget is tett a parancsnak, de Izabella halála után, a császáriak fényes ígéreteitől elbódulva, előbb zsold gyanánt magának foglalta le, majd Ferdinánd hatalmába adta Szatmárt (1560: ugyanott XX. könyv 244. folio).