Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Németh Péterné: Adatok az 1918–1919. évi forradalmak beregi történetéhez

nemzeti tanácsok a forradalom továbbfejlődésének elősegítői vagy ellenkezőleg azt akadályozó tényezők (természetesen csak az általunk vizsgált területen belül). A Beregszászi Városi Nemzeti Tanács, amely november 1-én alakult meg elnöke Holezman Károly kiskereskedő a város vezető rétege szempontjából is elfogadható volt. Dercsényi Ferenc földbirtokos így jellemzi: „jóakaratú, becsületes ember", akit hamarosan háttérbe szorítottak a szociáldemokrata párt „radikálisabb hangot" megütő vezetői, mint Simon Mózes (a Tanácsköztársaság idején a beregszászi direktórium elnöke) Garai Betelheim, Fábián Zoltán.(43) A Beregszászi Nemzeti Tanács fokozatosan balra tolódott, és ahogy a szociáldemokrata párt befolyása növekedett — a városban és megyeszerte egyaránt — úgy növekedett a nyomás a régi rendet kiszolgáló tisztviselőkre. Eredmény, hogy sikerült eltávolítani a város számos reakciós tisztviselőjét, köztük Gáthy Zsigmond polgármestert.(44) Az alispáni hivatal vezetésére Nagy Ernő alispánhelyettes, korábban alsóvereckei főszolgabíró kapott megbízatást. Nagy Ernőt, mint radikális, baloldali sőt a kommunistákkal „szimpatizáló" tisztviselőt tartották nyilván. A ruszin néptanáccsal egyetértésben 1919. január 2-án kinevezett új vármegyei kormánybiztos-főispán Kutkafalvi Miklós is sokkal rugalmasabb álláspontot képviselt nem csak a nemzetiségi kérdésben, hanem a szociáldemokrata párttal való együttműködésben is. A konzervatív megyei vezetés egyik szószólója Dercsényi Ferenc így ír a kormánybiztosról: „Hibáztatnom kell Kutkafalvy eljárását is, mert őbenne sem volt meg a kellő erély, azt abból láttam, hogy a szocialista gyűlésekre mindannyiszor elment, ahányszor hívták és beszéddel, meggyőződéssel igyekezett őket lecsendesíteni, nem pedig erélyes intézkedésekkel." Felrója a kormánybiztosnak azt is, hogy átengedte a szociáldemokrata pártnak a vármegye néhány termét, és kifogásolja, hogy lehetővé tette, hogy gyűléseiket a vármegyeháza nagytermében tartsák és ott a „régi rend ellen izgassanak."(45) A néptanácsok megalakítása a községekben összefonódott a hazatérő katonák elégedetlenségének olyan megnyilvánulásaival, mint a november eleji tömegmegmozdulások, amelyek végigsöpörtek az egész országon. Beregdarócon a hazatérő katonák elégedetlensége magával ragadta a lakosság nagy részét. A forradalmi hangulatot plasztikusan adja vissza a község tanítója Kiss Ferenc: ,, . . .hirdették, hogy ezek után ők fogják igazgatni a községet, mert a régi elöljárók csak a maguk javát keresték, s a szegények bajával nem törődtek. A katonai szolgálat alól is csak a gazdagokat mentették fel, a szegények iránt semmit sem tettek. Élelmi-