Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Lekli Béla: Napkor község a XVIII. században és a XIX. század elején (II. rész)

Lehangoló volt Jósika apósának a személye is: bohóc-szerű öltözéke ugyanúgy, mint a család valamennyi tagján uralkodni vágyó természete. „Le nem írhatom, mennyire meglepett Kállay Leo toaletje, mikor őt Napkoron megpillantottam. Fején egy kissé lekonyuló zöld sapka volt, széles arany paszománttal. Egy igen rövid nanguin spencert viselt hasonló, kissé rövid pantalonnal és tarka mellényt. A legfurcsább az volt, hogy tarka zsebkendője vállán felül és hónalján áthúzva, valódi lódingot képezett, s kezében oly vénséges zacskó — sallangos, persze — hogy benne egy hétre elég dohány volt."(33) A hanyatló feudális társadalom — Gogol, Szaltikov-Scsedrin, Goncsarov vagy Mikszáth és Krúdy majd Móricz által olyan jól megrajzolt — jellegzetes figurája ő. Nevetséges, kajla voltát egy másik szabolcsi földesúrra alkalmazott kifejezés — a hiblihubliság — érzékelteti a legjobban. Legfőbb kötelességének Kállay Leo is „a haza védelmét" tekintette. Sokat tartott arról, hogy az insurrectional alezredes, miként maga nevezte, obeslajtnant volt, s minden lehető alkalommal insurgált.(34) Azonban, hogy a haza védelme, mint a nemesi lét fő igazolása is csak komédiázás, bohóckodás volt ekkor már a magyar nemesség részéről, azt az 1809-ki győri csata is kitűnően megmutatta, melyben az insurgált magyar csapatok szégyenletesen megfutamodtak Napóleon serege elől. Dehát a legmagyarabb vármegye (Szabolcs) legősibb magyar uraságával van itt dolgunk! Érdekes, milyen jól folytatja a család „harciasságát" az utolsó politikus Kállay is! Jósika Miklós eleinte, akárcsak a Kállayak, élte a megye nemes urainak léha, semmittevő •életét. Vendégeskedett, megyei bálokra járt, mulatozott, Erdélybe utazott, megyei tisztújításon „handabandázott." Nem akart idegenként élni „a szép, hazafias, magyaros Szabolcsban." Azonban hiába! „öntelt igénytelenség és magabiztos kisszerűség fokozza le itt az életet."(35) A szabolcsi szürke, kulturálatlan, provinciális nemesi életmód nagy „csalódást" okoz neki. Illúziói szétfoszlanak. Elfordul a nemesség tartalmatlan, üres életétől. „Napkoron — hogy az unalmat kikerüljem, foglalatosságot teremtettem magamnak. Ujat, szokatlant, tehát olyat, mely mulattatott. Legelébb is a házat hoztam helyre, elől kissé csinosabb alakot adtam neki, meg is toldottam, úgy hogy a felső rend épületben nyolc szobám volt s ezek közt egy jókora ebédlő."(36) Majd kifestette a szobákat, „rokokó modorban."(37) De nem csak a Kállayak egyik nemesi udvarházát hozatta rendbe Jósika, hanem az úrilak elejét, környezetét is kicsinosította: „Az udvarház egy kis magaslaton állván, én ebből szép teraszt készítettem, faragottkő felülettel. Építtettem egy hosszú istállót, ezután néhány scharmitzli után szertehányattam a kertnek ódon, ribiszke-kerített káposztás négyszögeit, felszánttattam az egészet, s bevetettem fűmaggal" és „... a borzasztó káposztás és répás helyett igen csinos angolkert állt