Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Lekli Béla: Napkor község a XVIII. században és a XIX. század elején (II. rész)

elő."(38) Jósika Miklós az egyik Kállay udvarház felújításával, kicsinosításával Napkor szépségét is növelte. „Napkoron — a szebb helységek egyike Szabolcsban — az udvarház már akkor is jó volt, habár kissé hanyatlásnak indult, később azonban a legcsinosabb nemesi udvarok egyike a vidéken, miután azon sokat igazítottam s részint építettem."(39) Sokkal szebb így Napkor Jósika erdélyi Csetelke nevű falujánál is. „Napkor és Csetelke közt ég és földnyi különbség volt — a falut és a lakást értve."(40) Jósika rövid gazdasági- építő tevékenységének eredményei is jelezték a Napkorban rejlő nagy lehetőségeket. A Kállayak azonban Jósika példáját nem követték, ök nem tevékenykedtek, ők magyar nemesek voltak. Ennek is meglett az eredménye: rövid egy évszázad leforgása alatt a több ezer holdas birtok nagy része (pár száz hold kivételével!) kicsúszott a Kállayak kezéből (nagy részét zsidók vásárolták meg vagy bérelték!) Jósika Miklóst azonban — mintha csak orosz kortársát, Puskin Anyeginjét látnánk — a hasznos, építő tevékenység sem tudja sokáig lekötni. Az orosznál kedvezőbb magyar történelmi feltételek között tartalmasabb életet is élhet. Előbb író, majd aktív forradalmár lehet. Hat évi sikertelen házasság után elválik Kállay Erzsébettől. Három fiúgyermek (Miklós, Géza és Leó) született e házasságban, akik számára egy rettenetes perben szerzi meg a napkori birtok egy részét a Kállayaktól. Erről a „valódi középkori históriáról" írja Jósika később. „Ami legtöbb pénzembe, bosszúságomba, fáradságomba került, az a Kállay család ellen folytatott perem."(41) Erdélyi birtokaira költözve Jósika csupán társadalmi tapasztalatokat és a „Zólyom" című regényének a vázlatát vitte magával Napkorról. Szabolcsi negatív tapasztalatai bizonyára hozzájárultak haladó nézeteinek továbbfejlődéséhez. Ezek a nézetek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején Jósikát Petőfi és Kossuth oldalára állítják. Tagja lett a Honvédelmi Bizottmánynak, majd bírója a Kegyelmi Széknek. A szabadságharc bukása után emigrálnia kellett. Mivel halálos ítéletet szabtak ki rá, és mivel a neoabszolutizmus rendszerével sem ért egyet, többé nem is tér haza külföldről. Emigrációban írta memoárját is, egyetlen realista művét, melyben valósághű pillanatfelvételt kaptunk a napkori és nyírségi földesurak XIX. század eleji életéről. Furcsa és sajnálatos dolog, hogy Jósika Kállay Leó és a saját családján kívül a falu többi földbirtokosáról, dolgozó népéről, nemzetiségi jellegéről egyáltalán semmit sem ír. (Erre bizonyára a memoár irodalmi műfajról alkotott felfogása adhat magyarázatot, mely szerint az írónak a memoárban környezetéből csupán néhány jellegzetes, fontosabb típust kell bemutatni!) Pedig Napkor és Csetelke összehasonlításánál maga Jósika is megjegyzi, hogy abban az időben „Napkoron öt úr is volt." Más