Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Lekli Béla: Napkor község a XVIII. században és a XIX. század elején (II. rész)

szerzője élete végén, 1864 és 1865-ben írt Emlékiratának(30) III. és IV. kötetében leírja a Napkoron töltött hat évét, első házasságának idejét. Egyúttal Szabolcsról — s benne Napkorról — és több erdélyi faluról, Szabolcs és Erdély nemesi társadalmáról is színes, szociografikus képet nyújt. Jósika Miklós szerencsés történelmi és egyéni körülmények eredményeként, haladó polgári és nemzeti eszmék birtokában érkezett Napkorra. 1794-ben gazdag erdélyi nemesi családban született. Apja ifjú korában „épp oly forradalmi eszmékkel foglalkozott, mint aminő békés s az ügyek döcögő menetével kibékült úrrá vált később", de közel állt ahhoz is, hogy a Kosciuszko-féle forradalomban részt vegyen, „magánmulatságból" pedig a Marseillaise-t fordítja magyarra. Jósika Miklós tudását a Kolozsvári Líceum és Kollégium alapozza meg. A Napóleon elleni háborúk idején és után mint fiatal katonatiszt bejárja fél Európát, megismerkedik Párizzsal, Béccsel, nyugat-európai műveltségre tesz szert. Erdélyben is — ahol, bizonyára Erdély sajátos történelmi fejlődésének eredményeként, a magyar nemesség egy jelentős része hajlamosabb a kultúra befogadására, — mindig friss szellemi élményben van része. Amikor Jósika Miklós 1817-ben feleségül veszi a 16 éves, szép Kállay Erzsébetet és Napkorra költözik, a napkori és szabolcsi földesurakat is nyugat-európai mércével méri. Azt hitte a „törzsökös magyar" Kállay családról, hogy kulturáltságuk, gazdaságuk hasonlít az Eszterházyakéhoz, Batthyányakéhoz, Hunyadiakéhoz, Károlyiakéhoz. Azonban súlyosan csalódnia kellett. Bár a napkori Kállay Leo családja a három leggazdagabb szabolcsi Kállay család egyike, az összehasonlítást még sem bírja ki. „Kállaynál a háztartás, bútorozás, cselédség, szóval minden oly dicséretes egyszerűséggel bírt, hogy egyiknél sem láttam egyetlen egy még az akkori fogalmak szerint is elegáns szalont. Művészi tárgyaknak, mint képek, szobrok, stb. sehol semmi nyoma. Magyar hírlapnak sem híre, sem hamva, a cselédség piszkos, az asztal középszerű, híres magyar borainkból egy csöpp sem."(31) Apósának kb. 6000 ezüst forint, anyósának pedig — aki Szatmárban, főleg Csengerben rendelkezett birtokkal — 1500—2000 Ft jövedelme lehetett évente. „Ebből nagy urat nem lehetett játszani." Kitűnik tehát, hogy ez a házasság Jósika számára „ ... aránylag jó parti volt, de a világért sem nagy parti."(32) Ennek ellenére a rátarti, gőgös Kállayak Jósikát „koldus bárónak" tekintették. (Pedig Jósika Miklós édesapja is legalább tucatnyi erdélyi kis falu tulajdonosa!) Érthető, hogy a sok „vendégszeretet és szívesség" ellenére sem tudott Jósika „abban a légben" felmelegedni, hiszen a Kállayak fő vonása mégiscsak a vagyonéhség volt.