Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)
Adattár - Lekli Béla: Napkor község a XVIII. században és a XIX. század elején (II. rész)
fog meg engedődni az egész helységben. Melynek nagyobb valóságára attam ezen levelemet Saját kezem alá írásával és szokott pecsétemmel megerősítvén. Sig. Napkor 25o ápr. 1797. Coram me Joanne Csernyanszky Coram me Benedicto Lunczer Jur. Loci Not. N Kállay Leopold Mi is alább írottak Helységünk elől járói és lakosi, hogy az más ódaion ki tett punctumokat minden értelemben híven megtartjuk, Helységünk szokott pecsétjével és neveink után tett kezünk Kereszt vonásával megerősíttyük. Sig. Napkor Ao mense die ut a parte altéra. Fő Bíró: Gába György. Fő Esküt: Mézinger Mihály, Guraly András, Pek Jakabb, Ns Páll Ferenc, Turlik János. Coram me Jur. Loci Notario Benedicto Lunczer A napkori római katolikus anyaegyház a XVIII. század utolsó harmadában a Parochia História Domusa(25) és az 1805-ös Canonica Visitatio(26) adatai szerint A História Domus adatai között először azt olvashatjuk, hogy a svábok betelepítése után, 1762-ben kapta a napkori egyházközség első parochusát, Michael Megyerit, és egyúttal a község anyaegyház lett. Ugyanott találjuk, hogy ez a plébános alig tíz saját vallású házat számíthatott hozzátartozónak Napkoron („Parocho huic, qui vix decem in Napkor numeraverat Domos Catholicas sui Ritus"). E néhány római katolikus ház, illetve család azonban minden bizonnyal magyar lehetett. Mint az anyakönyvek jelzik, a sváb nevek tömegesen csak 1766-ban és 1767-ben jelennek meg — teljesen érthetően, hiszen a svábokat 1765-ben telepítik be. Ennek következménye, hogy az egyházközség második ismert parochusa Bárdossy József (1768—69) már jobban tud németül elődjénél (,.Linquae Germanicae multo gnatior prioré"). A kiváló Bárdossyt azonban rövid időn belül a beregszászi, majd a munkácsi parochiára irányítják át, s így 1769-től 1772-ig Szabó András a község plébánosa. A Levelekre távozó Szabót rövid időre (1772—73) német nemzetiségű pap, Antonius Czivinger követi („Natione Germanus"). Utána azonban — bizonyára Napkor törzsgyökeres magyar földesúri famíliája, a Kállayak, másrészt a lassacskán növekvő magyar lakosság igényének megfelelően —, magyar papok következnek a római katolikus egyházközség élén.