Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Lekli Béla: Napkor község a XVIII. században és a XIX. század elején (II. rész)

viszonyt. E rendelet végrehajtásaként az ország minden földesura és jobbágya számára konkrétan és részletesen is megállapították a jobbágy haszonvételi jogait és földesúri tartozásait. A napkori urbárium(21) 1773 decemberével, az úrbéri tabella pedig 1774. január 7-vel van datálva. Az úrbéri tabella szerint a Kállayak (György, Ferenc, László) a falu földesurai. Hármójuknak összesen 32 (fél) telkes jobbágya van, akik közül 30 szabad költözködésű, 2 pedig örökös jobbágy. Házas zselléreik száma pedig 16. Telkes jobbágyok: Kőneger, Keniger, Halel, Fibi, Czanker, Likli, Czobli, Tenczler, Plaihner, Som, Mezinger, Spinher, Knand, Strepler, Eberham, Stell, Szirmán, Veniger, Czerner, Lajsh, Plainer, Jung, Sán, Heppl, Jung, Gutt, Kerékjártó, Pápai, Császár, Leopold, Károly, Kondás. Közülük 26 sváb, 6 magyar. Mint látjuk, a jobbágytelkek nagy részét a betelepített svábok kapták. Tehát a sváb nép gazdagságának, a „svábok" és „oroszok" szociális ellentétének forrása már a XVIII. századba nyúlik vissza, amikor is a betelepülő sváb jobbágyoknak kedvező feltételeket sikerült kialkudni. A házas zsellérek nevei: Hepp, Stek, Rajner, Hakl, Lerner, Kosprigh, Vajner, Jung, Erdély, Tóth, Csordás, Csordás, Deli, Bátyó, Amán, Matusán. A nevek között tehát 8 sváb, 5 magyar, 2 román és 1 ruszin van. (A zsellérek száma az 1784/87-es népszámlálás szerint ugyan többszöröse a telkes jobbágyokénak, de az elsősorban abból adódhatott, hogy ott sokkal tágabb értelemben használták a zsellér fogalmát, míg itt csupán a megelőző felmérésnél az „investigátió"-ban még külső telekrésszel is rendelkező jobbágyok, házas zsellérek szerepelnek.) A zsellérek nemzetiségi összetétele tehát már színesebb képet mutat. A telkes jobbágyoknak egységesen fél telek (jobbágy hely) jár az új szabályozás szerint. A belső telek (házhely) nagysága 600-tól 1200 négyszögölig terjed. A külső telket 14 hold szántó és 6 „Ember Vágó" rét alkotja. A huszonnyolc holdnyi egész telek országos viszonylatban közepes nagyságú volt. Figyelembe kell azt is venni, hogy ekkor még háromnyomásos gazdálkodás folyik, vagyis a 14 hold szántónak az egyik része mindig pihent. A 14 hold szántó a korabeli termelési szint, valamint a földesúri, egyházi és állami adók mellett csak szegényes megélhetést biztosíthatott még a legvagyonosabb földműves rétegnek, a telkes jobbágynak is. A jobbágytelek bevételeit néhány más „haszonvétel" egészíti ki. A jobbágynak szabad bort árulni Szent Mihály naptól Karácsonyig. (A Várdi Szőllőhegyen a Rókásban már régóta folyik szőllőtermesztés!) Ha irtásföldje van valamelyik jobbágynak, a földesúr csak a forgalmi ár megfizetése ellenében veheti el. A földesúr erdejében bérért makkoltathat, valamint saját szükségletére tűzi- és épületfát vághat a jobbágy. Legelőhasználat is illeti.