Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

ahol újabb vágatot lehetne hajtani. Ezért a hegy mélyébe leszálló munkások már az ottani homokos kőzetet is felásták, amíg annak kifejtésével is végeztek. Azt mondják, hogy valahányszor műszakot váltottak, semmi mást nem kívántak napibér gyanánt, csak azt az aranyat, ami a homokból kilépők sarujába tapadt. De ezt sem kapták meg, hanem amikor abbahagyták a munkát, lehúzták a lábbelit róluk és mezítláb engedték ki őket. A külszínre vezető akna már annyira mélyre van ásva, hogy a Zazar és Lápos medre alatt halad, s fél mérföld hosszan föld alá rejtett járata végül is Szaszár (Zazár) falunál ér a felszínre, mely a bányászok telephelye volt. Amikor ez a közlekedő akna idő múltán eltömődött, egy másik kijárat létesült, de nem olyan magasan, mint a régi; a hegygerincen ez ma is látható, s a bányavíz kivezetésére szolgál. A hegy belsejében és a bánya térségében olyan víztömeg van, hogy az egész környező vidéket eláraszthatná, ha egyszer napvilágra törne. A másik ércbánya a borkúti, mely az előbbitől egy mérföldnyi távolságra fekszik. Nevét az ott lévő borkúttól nyerte, borkútnak ezen a vidéken savanyú vízforrást nevezik. Ez a Felsőbányával szemközt lévő hegyoldalból fakad. A négyszáz láb mélységre kivájt akna a borkút közelében van. Középen a mélyből a hegytetőig érő, roppant magas szállítóaknák található. Az itteni kőzet arany tartalma bőséges, de művelését régebben abbahagyták, most azonban újból hozzáláttak felújításához. Ettől az ércbányától kissé távolabb és feljebb fekszik a Felsőbányának nevezett bányamű. Itt régi bányaművelésből eredő, abbahagyott és majdnem el is felejtett lyukak, gödrök láthatók, mellettük új aknák, üregek vannak, amiket nem tudom miért, Tomosinak neveztek el. Az ebbe leereszkedő kút — szállítóakna — mélysége mintegy 22 öl. A bányászok hat létra segítségével szállnak le. A létrák nincsenek egymáshoz kapcsolva, közöttük itt is, ott is kőbe ásott lépcsőfokok vezetnek az oldalüregekbe. A fejtőhelyek sűrűn állnak egymás mellett, s ahogy lejjebb szállunk, egyre sűrűbben. Itt már mindenütt fénylenek az ércdús kőzetek, és minden telér további kutatásra ösztönöz. Mihelyt leértünk a mélybe, egy másik üreg tárul elénk, ennek Lövés a neve. A belépőket meglepi az aknák szokatlanul nagy kiterjedése, a fönt és lejjebb kiásott fejtőaknák, oldalvágatok nagy száma. Ezután a szállítóakna összeszűkül kissé és kanyarogva vezeti még mélyebbre azokat, akikben meg van a bátorság, hogy leszálljanak ide; így ér végre a termelés színhelyére, a vágatba, ahová csatorna vezeti le annak a pataknak vizét, amely itt a választóvizet szolgáltatja. Ezen nem szabad átmenni, csak az van megengedve, hogy meghintsék magukat vele az emberek, s akik először szállnak le, mintegy ezzel avatják be magukat a bányamunkába. A környe-