Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Filep János: Az egységes falusi ifjúsági szervezetek (EPOSZ) Szabolcs-Szatmár megyében 1948–1950

létének ellátását. A fiatalok százait toborozták ipari tanulónak, s ezáltal fejlettebb élet- és munkakörülményekhez juttatott számos parasztfiatalt.. Az EPOSZ-nak jelentős szerepe volt a fiatalok gondolkodásának formálásában. Ebben sokat segítettek a fiatal falusi értelmiségiek, elsősorban a pedagógusok. A társadalmi összefogás, a kifejtett munka eredményeként 1950 tavaszára érezhetően megváltozott megyénk ifjúságának arculata. Érdeklődési köre kibővült, határozott lépéseket tett, hogy elfoglalja méltó helyét a társadalom nagyméretű átalakítására kibontakozó széles körű mozgalmakban. Egyre jobban kezdett elterjedni az a felismerés, hogy a politikai, a termelési, a kultúr- és sportmunka, valamint a szórakozás csak együttesen teszik tartalmassá, elevenné az alapszervezetek, az ifjúság életét. A párt megyei bizottsága 1950. május 16-i ülése is nagyra értékelte a bekövetkezett változásokat, elismerően nyilatkozott a kibontakozó munkaverseny-mozgalomról. Felhívott ennek szélesítésére, és feladatul szabta, hogy: „...politikai felvilágosító munkával a fiatalságot teljes egészében be kell vonni a kongresszusi munkaversenybe. Minél több fiatalt meg kell nyerni a továbbtanulásnak." Tovább kell javítani a párt és az ifjúsági szervezetek kapcsolatát. Határozatilag leszögezte: „Az öszszes járási bizottságoknál és pártalapszervezeteknél fordulatot kell elérni az ifjúsággal való foglalkozás terén. A járási pártbizottságok rendkívüli ülésen, az alapszervezetek vezetőségi ülésen és népnevelő értekezleten tárgyalják meg az ifjúsággal való foglalkozás feladatait."(46) Hiba volt azonban, hogy a határozat nem utalt a foglalkozás tartalmi, módszerbeni kérdéseire. Nem csoda tehát, ha túlzások, félreértések jelentkeztek. A MINSZ megyei vezetés például utasította alsóbb szerveit, hogy taggyűlést csak a pártszervezet képviselőjének jelenlétében tarthatnak, a helyi szervezet titkára pedig hetenként köteles beszámolni a párttitkárnak, ahol megbeszélik a feladatokat is. Ez is azt bizonyítja, hogy a pártirányítás gyakorlati alkalmazása még ekkor sem volt egyértelműen kimunkálva, és ez később is éreztette hatását. Az EPOSZ egész tevékenységével összefüggésben szólni kell még arról, hogy tagsága körében hogyan érvényesült és milyen teret hódított a szövetkezeti gondolat. Megyénkben 1948 végén, 1949 elején megtörtént a földművesszövetkezetek demokratizálása, melyből a fiatalok is kivették részüket. 1948 őszén megalakultak az első termelőszövetkezeti csoportok is. Az EPOSZ-tagok elsősorban a földművesszövetkezetek felé orientálódtak. Erről szól egy 1949. november 1-i megyei értékelés is, mely szerint a szövetkezeti mozgalom népszerűsítése terén a szervezetek jó munkát végeztek. „A szövetkezeti tagok száma meglehetősen nagy ifjaink között, sok helyen eléri a 80 százalékot."(48)