Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Filep János: Az egységes falusi ifjúsági szervezetek (EPOSZ) Szabolcs-Szatmár megyében 1948–1950

buzdítottam az ifjakat" — olvashatjuk az egyik aktíva jelentésében.(42) Az EPOSZ egyik fő feladatává tették a kulákság helyi ellenőrzését, hogyan teljesíti vetéstervét, nem szabotálja-e a mezőgazdasági munkát. Erre a célra úgynevezett dülőbizottságokat szerveztek, vagy dülőfelelősöket neveztek ki. „Szervezetünk részéről 2 dülőfelelős van és 4 őrszem. Éberen figyelik a hatáskörükbe tartozó dülőrészekben folyó mezőgazdasági munkákat, észrevételeikről rendszeresen értesítik a pártot és a népi bizottságot" — írja a nagyecsedi szervezet titkára.(43) Helyenként szégyentáblákat is készítettek, és arra írták ki a szabotálok neveit. Az ifjúság mindig hajlamos a romantikus túlzásokra. Ennek is betudható, hogy helyenként még a húsvéti ünnepet is „demokratizálták." Mándokon például határozatot hoztak a húsvéti locsolkodás kollektív megszervezésére. „Hadd lássa az egész falu az EPOSZ-ifjak egységes locsolkodását. Ahol a csoportok felvonulnak, ott mozgalmi indulóktól legyen hangos az utca. A lányok pedig fessenek a hímestojásokra demokratikus jelszavakat és jelvényeket" — mondta ki a taggyűlés határozata. A Dadai-felső járásban is a szervezetek mintegy 50 százalékában folyt csoportos locsolkodással egybekötött agitáció.(44) Az említett példák bár kissé szélsőségesek és szerencsére nem általánosak, de kiválogatásukkal talán még jobban érzékelhetővé válik, hogy a dogmatikus túlkapások milyen káros következményekkel jártak. Ide sorolnám azt a megyei határozatot is, amely előírta, hogy „járásonként 200 levéllel kell reagálni" Rákosi Mátyás 1950. február 10-i központi vezetőségi ülésén mondott beszédére.(45) Fokozatosan lábra kapott a demagógia. A munkatervek, a különböző beszámolók, határozatok alaposan bővelkedtek a semmitmondó frázisokban. A helyenként és esetenként előforduló torzulások noha szürkítették a szervezetek munkáját, az elért eredmények értékét azonban nem csökkentik. Sőt, éppen a problémák bemutatásával, a nehézségek érzékeltetésével kapnak igazi értelmet azok az erőfeszítések, amelyeket a fiatal EPOSZ-szervezetek a megye parasztfiataljainak általános felemelkedéséért tettek. Csak így érthető igazán annak a munkának nagy jelentősége, amelyet az EPOSZ rövid fennállása alatt végzett. Abban az időben a szabolcsi fiatalok százai indultak útnak, hogy iparban, az iskolában, vagy éppen katonai pályán alapozzák meg jövőjüket, magasabb tudással szolgálják a szocialista építés ügyét. A megyéből 150 EPOSZ-ifjú jelentkezett egyszerre a katonai tiszti iskolára.(47) Ezen kívül számos fiatalt választottak ki és ajánlottak a szervezetek magasabb iskolákra, szakérettségi tanfolyamokra, vagy éppen ösztöndíjasnak a Szovjetunióba. Segítették az épülő szocialista ipar munkaerő szükség-