Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Szabó József: Dolgozók tanítóképzője Nyíregyházán 1946–1949

lam segítségét az igen nagy háborús kárt szenvedett Nyíregyházi Református Tanítóképzőnek. A miniszter a kéréseknek helyt adott. A májusi egymilliárd pengő dologi segélyből sem jutott a legszükségesebb taneszközökre, mert a vízvezeték és központi fűtés helyreállítása létszükséglet volt, s olyan alapvetően fontos bútorokat is sürgősen pótolni kellett volna mint iskolapadok. Ugyanis a Kálvineum intézményei 12 osztályának padjaiból csak 2 osztályra való maradt meg. A kifizetések tekintetében olyan súlyos helyzetbe is került az iskola, hogy például nem tudta kifizetni a villanyszámlát, mert megkapta ugyan az ellátmányt, de időközben az a fajta pénz már ki is került a forgalomból. A tarthatatlanná váló helyzetet jól jellemzik Porzsolt István szavai „ ... a szükségletekre küldött összegek végül a postai kiváltás díját sem fedezték már."(13) Pedig a minisztérium a dolgozók tanítóképzője dologi és fejlesztési összegéről is úgy intézkedett, hogy az az anyaiskola kiadásainak fizetésére, illetve fejlesztésére használtassék fel. Tehát az állami és egyházi iskolafenntartó tényleg maximálisan segítette egymás törekvését az anyaiskola helyreállításában, illetve a dolgozók tanítóképzője működésének biztosításában. A dolgozók tanítóképzőjében tanító tanárok is nagy áldozatot vállaltak. Az egyre növekvő infláció miatt a rendes tanári fizetésük családjuk legszükségesebb megélhetési költségeit sem fedezték. A dolgozós órákért kapott óradíjuk pedig mire kifizetésre került, olykor egy tojás megvásárlására sem volt már elegendő. Helyzetüket látva a Kálvineum tanulói s a dolgozós növendékek gyűjtést rendeztek, s a szülőktől hozott élelmiszereket az igazgatóság osztotta szét fizetés fejében a tanárok között.(14) A Nyíregyházi Dolgozók Tanítóképző Intézete születő első eredményeinek és hibáinak összegezése volt a tanév végi igazgatói jelentés. Az induló első osztályt kitüntetéssel 2, jelesen 1, jól 4, elégségesen 4 tanuló végezte el. A hat fő kimaradásának oka elsősorban nem a tananyagelsajátítás nehézségében rejlett, hanem öten nem tudták összeegyeztetni a tanítási időt a munkahelyi elfoglaltsággal, egy kimaradt pedig súlyosan és tartósan beteg lett. Az osztály életkora 21—41 év között oszlott meg. A különböző tárgyakból — kivéve a zenét — jó eredmény született. A jó eredmény elérésének legfőbb oka, hogy a kis osztálylétszám miatt a tanárok az egyéni foglalkoztatásra igen nagy gondot fordítottak. A tanulók szellemi teherbírása a támasztott követelményeknek megfelelő, tananyagcsökkentésre általában nem volt szükség. A tanári kar úgy vélekedett, hogy a rövidített tanulmányi időt tekintve a dolgozósoknál a kislétszámú osztállyal való intenzív foglalkozás a legeredményesebb oktatási forma. Javasolják tankönyvpótló rövid jegyzetek kiadását is, mert a tankönyvekhez a tanulók több ok miatt nem jutnak hozzá.