Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Szabó József: Dolgozók tanítóképzője Nyíregyházán 1946–1949

iskolákhoz. Körlevelében olvashatjuk „ ... a magam részéről is — hagyományainknak megfelelően — nem csak kívánatosnak, de szükségesnek tartom, hogy intézeteinkben is a felnőtt dolgozók iskoláját megszsrvezhessék és fenntarthassák .. ."(4) Itt jegyezzük meg, hogy Révész püspök az iskolaügy demokratizálásának kérdéseiben később is az állammal egyetértően igyekezett eljárni. A Kálvineum Nyíregyházi Református Tanítónőképző Intézet és Leányliceum tanári kara december 10-én tárgyalta a püspöki körlevelet. Az érdeklődésen és lelkesedésen túl csupán egy-két tanárban merült fel olyan aggály, hogy a majd végzett „dolgozósok" nem fogják-e megnehezíteni a rendes képzősök elhelyezkedési lehetőségét. E gond eloszlatása azonban könnyű volt, ha a háború utáni országos méretű tanítóhiányra gondolunk. A dolgozók középiskolái országos szervezésében is hátráltató tényező volt a háború okozta pusztulás tanszemélyzet, iskolai objektumok és felszerelések tekintetében egyaránt. A nyíregyházi Kálvineum épületei is igen jelentős kárt szenvedtek. A háborús célra igénybe vett öt épületből 1945 decemberében kettőt kapott vissza az intézmény. Itt kellett volna elhelyezni a tanítónőképzőt és leányliceumot, az internátust, a polgári és gyakorló iskolát. Ez persze lehetetlen volt, ezért az 1945/46-os tanévben az internátus nem, a tanítónőképző és leányliceum pedig részben a református ügyelekezeti házban működött. Mindkét tény érintette a szervezendő dolgozók tanítóképzője ügyét is. A bútorzatból is kevés maradt meg. A szertárak és könyvtárak szinte százszázalékos pusztulást szenvedtek. A tanári kart is megtépázta a háború. Az újjászervezés és helyreállítás nehéz munkáját csonka tantestület végezte. Nehéz körülmények között, mégis vállalták a dolgozók tanítóképzőjének szervezését.(5) Ilyen jellegű iskola megszervezését többoldalú társadalmi szükséglet is gyorsította. Szabolcs megyében már az 1943/44-es tanév kezdetén tanítóhiány miatt az iskolák egy része nem nyitotta ki kapuit.(6) A felszabadulás után pedig az 1945/46-os tanévben még analfabéta tanfolyamok is szerveződtek. De 1946/47-ben az általános iskolai felnőtt oktatás első formái is megkezdődtek.(7) Ezek a megszaporodott feladatok több tanítót igényeltek. De voltak olyanok is, akik a továbbtanulást illetően pótolni akarták azt, amit a Horthy-rendszer szociális helyzete vagy a háború alatti frontszolgálat miatt elmulasztottak. A Nyíregyházi Kálvineum Tanítónőképző Intézet ezért tett nagy szolgálatot a szabolcsi nevelésügynek, amikor minden nehézséget vállalva, 1945 december elején elsőként a megyében a dolgozók tanítóképzője szervezésével megindította a középfokú felnőttoktatást. Elöljáróban itt jegyezzük meg, hogy a VKM a dolgozók tanítóképzői esetében a rendes tanítóképzés korabeli liceális