Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

út, mivel a sűrűn jövő-menő szekerek kereke mélyen vágódik a földbe. A sok forrás, meg a folyó közelsége miatt, itt különben sem szárad föl sohasem a sár, főként amikor a folyó a záporoktól duzzad meg. Esős időben gyakran esik meg, hogy a folyó az egész szorost elönti és járhatatlanná teszi. Egyébként, ha zápor nem duzzasztja, megszelídül. Visszatér medrébe, és ismét megfér a szintjét egy öllel(37) meghaladó partjai közt. A szorosból kiérve, szelíden folyik át az általa termékenyített berencei és udvari mezőkön, majd balra fordul és vize két ágra szakadva formál Szatmár vára és Németi számára kiválóan alkalmas szigetet. Útja itt már sík vidéken halad, kárt sosem tesz, szabadon szaggatja a partokat, kedvére kanyarog, s a terjedelmes síkságon már nem annyira nyaldossa partjait, hanem inkább játszik velük. Szatmár után Vetés, Óvári, Dara, Komlódtótfalu, Tatárfalva, Angyalos, Csenger, Tunyog, Matolcs, Szamosszeg határán folyik át, az utóbbinál egyesül a Krasznával, majd alig két mérföldet téve meg, Olcsva vidékén a Tiszába ömlik. A Lapost Bonfini Lapus (II. Decas, III. könyv, 208. lap), Istvánffy Lapessus néven említi (XXI. könyv 255. lap), a magyarok Láposnak mondják, s ez a név arról a lapályról ered, amelyen Erdély szélétől kezdve folyik át. A folyó a Besztercei havasokban, a nevezetes Cibles hágónál, Macskamezőn ered.(38) Innét lejutva, előbb számos kis forrás vizét gyűjti össze, s az előbb még keskeny kis patak kiszélesedve fut be Kővár vidékére; ezt bejárván, Peterétihez(39) folyik, azután Szurdokkapolnak, Remete, Karulya, Kölese, Szakállosfalu, Katalin és Koltó hegységek(40) területét érinti. A továbbiakban Lénárdfalu, Hagymáslápos(41), Zazár falvakon keresztül kies mezőkön hömpölyög Bozintához. Azután Aranyoshoz és Erdőszadához ér és a Szamosba torkollik. Gyorsfolyású, tiszta, utóbb ellaposodó folyó, és vizében sok a hal. Amint idegen vizekkel keveredik, összetétele is megváltozik, és a síkságon már nem hasonlít régi énjéhez. A Sesarus, a magyarok kiejtése szerint Szaszár (Zazar), önmagában jelentéktelen folyócska, de az a szerepe, amelyet a bánya- és kohóműveknél tölt be, fontossá teszi. A Feketehegy oldalában, Felsőbánya mezőváros fölött ered. Alig hogy összegyűjtötte a környező patakok vizét és kiásta medrét, máris a bányák területére ér, és itt azonnal az érczúzók pörölyeinek mozgatására, vagy az ércek mosására fogják be vizét. A völgyekben, melyeken átfolyik, legalább tíz bányaművet hajt, illetve mossa az ércet, mielőtt a város területére lépne. Felsőbányán az ércolvasztó kohók fujtatóit mozgatja és azok tüzét éleszti. A város közepén ugyanis ércolvasztó kemencék állnak, amelyekben a zúzóművekben apróra tört érceket olvasztják. Ezután Tóti, vagy Tótfalva(42) nevű faluhoz siet, ahol az ottani malmot hajtja. Itt alig folyik tovább ezer lépésre, egy közeli