Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

5. §• Az erdőségek A megye legnagyobb erdőségei az egy-két mérföld szélességben Szabolcsból Szatmárba is átterjedő és Nagykároly mezővárosig felhatoló Betulia, vagyis magyarul: Nyírség ama részén vannak, amely délről, Piskolttól kiindulva, a Tiszáig terjed. Nevét a Nyírség a latinul betulának mondott nyírfától vette, amely egykor az itteni erdőségek faanyagát alkotta, de ma már alig felét teszi ki, minthogy helyét azóta túlnyomóan a tölgyeseknek adta át. A bozót és nyírfa egyébként kedveli ezt a kavicsos talajt, és innen van, hogy ezt a vidéket magyarul Nyírségnek, latinul pedig Betuliának nevezik. 6. §• A mezőség A megye többi részét szétszórtan elterülő mezőség és mélyfekvésű síkság alkotja. A széleket kivéve, melyeken — mint mondottuk — a Bikkoldal, Feketehegy és a Nyírség erdei terülnek el, felszíne általában síkság és mezőség. Északra néző oldalán szintén széles rónaságban válik el Ugocsától és a Tiszától. 7- §• A folyók Miután Ugocsát elválasztja Beregtől, továbbhaladva, a Tisza Zempléntől is elkülöníti a tájat. Bár közös torkolattal, a megyében két folyó ömlik a Tiszába: a Szamos és a Kraszna, előbb azonban mindegyikük külön-külön öntözi meg a hozzácsatlakozó vidéket. Ugyan vizének nem tömegénél, hanem esésénél, gyorsabb folyásánál fogva első a Kraszna. Bihar végeitől indul(32), átfolyik Szolnokon (ti. Közép-Szolnok megyén — a fordító), ahová Kraszna megyéből, a Bükk hegység háta mögül, szalonaki völgyön át érkezik, s elhagyva a hegyeket, folyása az előtte kitáruló síkságon enyhe lejtéssel lassul le. Előbb Majtény(33) mezővárosának határát mossa, innét jobbra térve, kiszélesedő, ellaposodó medrével Domahida mellett folyik el. Itt nevezetes átkelőhely van. Lassú, zavaros víztömegét lomhán viszi Ecsed alá. Amint ui. a mezők lágy talajára ér, hullámait sokfelé teríti szét, látható partokat nem váj magának, hanem a rétekre kiáradva, mindkét oldalon sás- és nádtömegeket nevel, s így sehol sem látni, hogy tulajdonképpen milyen széles a medre. Amint Ecsedhez ér, láppá terebélyesedik, s oly természeti erősségként fogja körül a helységet, hogy Istvánffy azt bevehetetlennek mondja. Innét a tőle megszokott lassúsággal lomhán és kényelmesen számtalan kanyart leírva fordul jobbfelé és Szamosszegnél a Szamosba ömlik.(34)