Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

4. §• Felszíne Széleit kivéve, amelyek egyrészt dél felé, másrészt kelet és észak felé magasabbra emelkednek, egészében sík vidék. Déli oldalát, mintegy keret gyanánt, egy elég magas és hosszúkás alakú hegység zárja, amelyet az ott termő és a lejtőket borító bükkfáról Bikk-oldalnak neveznek, bár ugyanitt a lejtők közepétől azok lábáig sűrű tölgyesek és más fákból álló erdőségek is találhatók. A hegy lábát gyümölcstermő fákkal teleültetett szőlők borítják és ezt a részt nevezik a magyarok Bikkaljának. A Kraszna partján kezdődő hegy különben elég kopár. Ezután jobbfelől északnak, balfelől délnek hajolva, tart kelet felé s gerince nyugatról Szatmár megyébe, keletről Kraszna vidékébe és a Szilágyságba megy át, hogy azután a Szamosnál érjen véget. A Szamoson túl emelkedik a Feketehegy,(29) mely a Tisza ugocsai medrétől kelet felé Felsőbányáig, illetve a Kárpátokig húzódik, s jellegét tekintve, egészében a Kárpátokhoz hasonló. A Tiszától Szatmár széléig elterülő északi részén ui. minduntalanul csak hegycsúcsokat látni, s bár Máramaros közbeékelődik, lakott helyeket csak nagy ritkán lehet találni, s ezért nyugodtan tekinthetnénk az egész hegyet a Kárpátok részének, vagy legalábbis azok déli vonulatának. A tágas szatmári síkságot észak felől körülölelő hegyet a lakosok színe miatt nevezik Feketehegynek, minthogy az a síkság felől, örökösen homályosnak, feketének látszik. A megye területére eső részt egyébként a lábainál létrejött települések után különféle neveken emlegetik, így hívják egyik részét Felsőbányai és Nagybányai hegynek, másutt Tótfalusi, Ilobai, Sikárlói, Váraljai stb. hegyről beszélnek. Lenyűgözően szép az a vidék, amely a Feketehegy és a Szamos völgye között terül el. A négy mérföldnél nagyobb kiterjedésű síkság előbb keskeny sávban a víz folyását követi, majd Meggyesnél(30) és Apánál tárul szélesre; ha ezután itt visszafordulunk, azt találjuk, hogy ez a változó termékenységű és kiterjedésű síkság, hol kiszélesedve, hol összeszűkülve, Váralj a(31) fölött egészen Felsőbányáig húzódik. Közben itt is, ott is falvak, mezővárosok láthatók, fölébük hegy magasodik, s az egyik hely lakóit arany- és ezüstbányáinak kincseivel, másikét termékeny szőlőföldjeinek gyümölcseivel ajándékozza meg. A hegy lábainál bővizű források fakadnak, s a talaj nedvességtartalma elegendő, hogy a mezőgazdasági termelés valamennyi ágát eredményesen művelhessék. De mindezekről majd bővebben az egyes falvak és városok részletes ismertetése során szólunk.