Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Horváth Sándor: (Nyíregyházi) Ságvári-telepi krónika (1914-től)

Véletlenül én olyan munkakörbe kerültem, hogy nekimerészkedtem a házhelyet megvenni Pécsik földjéből. — Ügy hívták, hogy Pécsik, a Hosszúháton gazdálkodott. — Többen tömörültünk. Én mástól hallottam ezt, mert az Űj soron laktam. És az Üj soron egy faraktárban alkalmazott munkatársamtól hallottam, úgy tudtam ehhez a házhelyhez jutni. Én meg a Júlia malomban dolgoztam abban az időben, és úgy lett nekem házhelyem. Hát ez is egy aljas föld, s akik jöttek a malomból, mind azt mondták, hogy nem odavaló az aljba ez az izé. És most is azon gondolkodunk, akik letelepedtünk azon a helyen, mert nem volt olyan pénzünk, hogy fentebb vettünk volna. Mert igyekezni kellett, 12 meg 14 órát kellett egy nap dolgozni, szeretett volna az ember a lakbértől szabadulni. A munkahelyen utóvégre annyira megkedveltek munkám után, úgy tudtam megalapozni a házamat magamnak. . ."(30) Ragaszkodott is Pankotai bácsi a nehéz munkával szerzett saját portához. Amikor 1944 őszén a front elérte Nyíregyházát, nem ment világgá. „Hiába is mentem volna bárhová, mindenem elveszett volna. Gondoltam: Én nem fogom azt soha utóiérni, ha kirabolnak.. ." S még el sem csitult a harcizaj, amikor már a városba indult, hogy a rokonainak is utánanézzen. „Mikor a városba mentem, jött az orosz befelé ... Akkor láttam, mikor a tejpiachoz értem, hogy jönnek az oroszok a Bujtos utcán befelé nagy csapatokban. És ott láttam nyilas katonákat, csak el voltak vérezve, az egyik jobbra, a másik balra feküdt. A többi megszökött. .. Az orosz katonák nem szóltak semmit énnekem. Azok mentek, amerre van a kemecsei út, mentek az utcán. A nyilasok nem adták meg magukat, de a sebesült ottmaradt. A többi nyilas hová ment? Én nem láttam, de a tizenötből mind eltűnt. A fegyvert mind elhajigálta."(31) A telepi emberek nem csak vagyonuk féltése miatt maradtak otthon. Igazán lelkesen várták is a szovjet csapatokat, mert a Horthy-rendszerből maguknak is elegük volt — mesélték. Még egész közel dörögtek az ágyúk, amikor már a vasutasok, munkások és más kisemberek munkába álltak, „és bár vékony gúnyájukon keresztül csontig és velőig hatolt a fagyos szél, megkezdték a vasútállomás helyreállítását."(32) A felszabadulás és a szocialista fejlődés kezdeti eredményei csak lépésben tudtak a telepi viszonyokon változtatni. 1945-ben, még 1946-ban is tarthatatlan állapotok uralkodtak itt. Az MKP nyíregyházi szervezete 1946. december 11-én egy beadványt továbbított a polgármesteri hivatalhoz, amelyben „A Friedmann-telep lakosai egybehangzóan kérik, hogy a telepre szereljenek világítást, és az utcákat javítsák meg, mert naponta