Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Horváth Sándor: (Nyíregyházi) Ságvári-telepi krónika (1914-től)

1925-ben idejöttem Nyíregyházára lakni. Itt laktam aztán tovább egy gazdaságban, mint teljhatalmú gazda. Innen aztán mentem a sajátomba, amit a két kezemmel szereztem. Egy kis földet vettem magamnak, házat építettem rá. Ismét bevonultam katonának. 1939-től 1946-ig mindig katonáskodtam. 1946-ban, mikor hazakerültem, nem ott találtam — sajnos — a családom, hanem melyben most lakom jelenleg — Kőris utca 6. szám alatt... A gazdaságban azért szorították a nagycsaládút mindig hátra, mert akinek nagy családja volt, az többnyire nem tudta iskolába járatni a fiait, hát Szent Mihálykor felmondtak neki. Hiába lett volna szükség a családra, hogy napszámba járjanak. Volt alkalom, hogy 8—10—12 éves gyerekeket az iskolából kihagyták, mert arra a pár 20—25 fillérre volt szüksége a családapának, és hogy ezt a kis pénzt megkereshesse a gyereke, így aztán nem is nagyon szorították őket az iskolába. Távol volt az iskola, és nem tudták így .. . Máskülönben pediglen bizony nagyon sok helyen volt az, hogy nem 14 mázsa terményt, csak 14 köbölt adtak, pedig egy köböl csak 84 kg volt. Sok helyen megvolt a tehéntartás, sok helyen még ezt sem engedték meg a cselédembernek, hogy tehenet tartson. Esetleg egy vagy két malacot tarthatott. A kommenciós földet pedig olyan helyen adták, holott eljött az őszi takarítás: kukoricát szárral együtt, napraforgót levágták, összeszedték, bizony egy szekérderékkal könnyen hazaszállították, így nem jutott a család ruházathoz, nem jutott lábbelihez. A bér, a fizetés pedig 40 pengő volt, ebből nem tudta a családját, akinek volt 6—7 meg 8 gyereke, a családos apák nem tudták felruházni meg iskolázni... Saját gyermekeimről beszélek. Bekerültem ide, Nyíregyházára, tudtam járatni minden gyermekemet. Elvégezték rendesen mind a nyolc osztályt. Kitűnően vizsgáztak, és így ők nem szenvedtek olyan iskolanélküliséget, nem lettek analfabéták. Rendesen kijárták az iskolát, pedig nekem is volt — Hála isten! — hét élő, akit iskoláztattam. A gyerekek Pesten laknak, egy Gödöllőn, mind a maga szárnyán, és mind iskolázottak, szakmát végeztek. . . Hogy felsőbb iskolát is végezzenek, nem is mertem gondolni.. .(29) Már említettem, hogy a Hegyi utca házhelyeit a Friedmann-teleppel szomszédos földjeikből jó áron tanyai gazdák (Jánószki, Pócsik, Morauszki) parcellázták ki, mivel ezek a szántóföldek „aljasok": belvíz sújtotta részek voltak. Sok napszámos ember azonban csak ilyen csökkent értékű telket tudott magának megvásárolni. „Abban az időben nehéz volt házhelyhez jutni ilyen munkásembernek, amilyen én vagyok — mesélte Pankotai Pál.