Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Horváth Sándor: (Nyíregyházi) Ságvári-telepi krónika (1914-től)

Akkor itt volt Énekes János prelátus. Ez volt aztán minden a legényegyletben. Hát adtam a kérvényt be már a vasúthoz is, össze-vissza is. A fiam mindig azzal jött haza, hogy Nagy Lajos tiszteletes úr minden fiúkat berak a vasúthoz, és mink meg nem jutunk sehová. Mert kérvényt kérvény után adtam. Akkor, kérem szépen, ráveszekedtem a fiamra: Azanyádezanyád, hát a prelátusnak mért nem mondod te is, hogy tegyen téged is be a vasúthoz?! Ezzel aztán a fiam, hogy felment a prelátus úrhoz, és azt mondta, hogy a Nagy Lajos tiszteletes úr már az összes protestánokat(!) berakta, akkor a prelátus elvette tőle a kérvényét, egy sort írt rá, beküldtük az üzletvezetőséghez Debrecenbe, s kéremszépen harmadnap múlva kaptam az értesítést, hogy vigyen a fiam három pengőt, és menjen orvosi vizsgálatra, fel van véve a vasúthoz állomásfelvigyázó gyakornoknak a raktárba . . . Hát így tudtunk gyerekeket nevelni. A lányokat nem járattam polgáriba. Ezeket varrodába járattam. Mert nem tudtam. Kicsi volt a fizetés .. .(28) Alig tartottam olyan szakköri foglalkozást, amelyen ne jelent volna meg és ne szólt volna hozzá a beszélgetéshez Szemők Mihály bácsi. Hozzászólásaiból állítottam össze cselédsorsról szóló életpályát. „Az én édesapám uradalmi cseléd volt. Mink kilencen voltunk testvérek. Az iskolától 6 kilométerre laktunk. És bizony elég sajnos volt, különösen mikor télvíz idején kellett járni az iskolába. Kérték a szülők a gazdaságot, hogy legalább télvíz idején adjon fogatot, aki behordja reggel, és este a gyerekekért bemegy az iskolába. Ezt egy pár napig meg is tette az uraság, de aztán meggondolta. Akkor viszont csak gyalog kellett 6 kilométert járni mindenkinek az iskolába. És ameddig jártunk az iskolába, addig csak hat osztályt követeltek tőlünk. Én magam sem jártam többet, csak hat elemit. Mikor már arra került a sor, hogy meg tudtam magamnak a kenyeret keresni, akkor pedig nem is vágytam tovább az iskolába, pedig hat osztály volt kötelező akkor. Ezt kijártam. És akkor kérem már a gazdaságnak szüksége volt rám. Jártam napszámba, aztán mikor elértem a 14 évet, akkor már én is mint kommenciós lettem. Szolgálatba léptem 14 éves koromban. Attól kezdve mindig abban az uradalomban voltam, míg csak katonának nem kellett menni. Mikor a katonaságtól hazajöttem, akkor ugyanabba a gazdaságba mentem vissza. Tovább még ott töltöttem az időmet. Megnősültem. Ugyancsak ott maradtam abban a gazdaságban 1925-ig.