Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Horváth Sándor: (Nyíregyházi) Ságvári-telepi krónika (1914-től)

Nekem sikerült is ledolgoznom a telek árát. Azonfelül minden este hozott kettőnknek egy liter bort, és „húztak" a szalámik is, és 5—6 zsemlét adott, és este megettük. Azt mondta: Nem adom nappal oda, mert berúgnak és nem fognak dolgozni. Nevettünk is rajta, de igaz is, nagyon jó bora volt az öregnek Kemecséről, és mindig megmagyarázta: Ezt ebben az évben szüreteltük, ez ilyen bor. Úgyhogy este bevettük, és mentünk haza. így sikerült ledolgozni a telket, másképpen nem tudtam volna kifizetni. A telekár ledolgozása után is dolgoztam még nála — 1944-ben aztán abbamaradt minden .. ."(26) Érdekes — a tőkésekről alkotott általános képpel egyáltalán nem egyező — kedvező véleményeket meséltek a telepiek Friedmann Sélig mellett Stark és Gottesmann fakereskedőkről is. ,,... Elsősorban Friedmann Sélig vállalta azt, hogy felépíti az egész telepet két szoba, konyhás lakással. De egyet gondolt a közönség, nem fogadta el. Építsék mindenki olyat, amilyet tud. A város ezt meg is engedte. Mikor hozzákezdtek, egyik ilyet akart, másik olyat. Akkor elrendelte a város, hogy csak terv után szabad építeni. Friedmann Sélig volt a kölcsönző. Ö adott mindenkinek annyi pénzt, amennyi kellett. A telekért fizettünk 4 millió 500 ezer koronát fejenként. A házam teljesen felépítve 50 millióban volt. Hogy milyen kamatra kaptuk, nem emlékszem. Csak az volt a célunk, hogy építsünk. Az épületanyagot Starktól és Gottesmann tói kaptuk. Starkhoz elmentem: Stark úr, egy ilyen házat akarok építeni. Ennyi anyag szükséges. — Rendben van. Mikor szállítsuk? Szállította ki.. .(27) A korszakra jellemző, sok mindent kifejező képet rajzolt életéről Veres István: „Én mint mozdonyfűtő szerepeltem. Öt gyermekem volt. És az első fiút azt polgáriba járattam, mert muszáj volt, mert mindenáron szerettem volna, hogy mozdonyvezető legyen belőle, nem mint én. Fűtő voltam, bizony a vasútnál mi mozdonyfűtők szenvedtünk legtöbbet. Ez el van ismerve. Na kérem szépen, de a tanárok olyanok voltak, hogy nem tudtam egy kis nyomást adni, hát így a fiút mindig buktatták. Hát kénytelen voltam abból a kis fizetésemből a gyermekeket is nevelni meg még egy tanárt is fogadni, hogy a javítón át tudjon menni. Na, mikor a négy polgárija megvolt, akkor aztán itt volt nekem a fiú majdnem két esztendeig, nem tudtam elhelyezni. Megalakult Nyíregyházán a legényegylet. Akkor az én fiam és Hoffmann Náci főmozdonyvezetőnek a fia, ezek elmentek Németországba vándorolni. Ezek hazajöttek ...