Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

Specifikus jellege miatt külön is becses forrás Galgóczi Károly Magyarország, a Szerb Vajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája Pesten, 1855-ben megjelent munkája. Jólehet Erdélyre az eddig számbavett munkákban is találni adatokat, mint kifejezetten Erdélyről szóló munka, feltétlenül megérdemli figyelmünket Benigni József Handbuch der Statistik und Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen (Az Erdélyi Nagyfejedelemség statisztikai és földrajzi kézikönyve) (Nagyszeben, 1837.) és Kőváry László Erdélyország statisztikája című Kolozsvárt 1847-ben kiadott munkája. A régi statisztikai irodalomból sorzáróként még két munkát érdemes kiemelnünk. Hunfalvy János Az osztrák birodalom rövid statisztikája, különös tekintettel a magyar államra (Pest, 1867.), valamint Keleti Károly Hazánk és népe a közgazdaság és társadalmi statisztika szempontjából (Pest, 1871.) című munkáit. * * * Szatmárt érintő, nemegyszer kitűnően fontos adatot az ismertetett munkák csaknem mindegyikében találni. Külön fejezetet azonban a megyének először a Topographia Magni Regni Hungáriáé (Viennae, 1718.) szerzője(2) szentelt. Bár a megyéről nincs érdemleges mondanivalója és csak néhány fontosabb helységről (Szatmárnémeti, Nagybánya, Csenger, Erdőd és Nagykároly) szól, úttörő jelentőségű, hogy az ismertetés keretéül mégis a megyét veszi. Szatmárról az első részletes leírást História Comitatus Szatmariensis (Szatmár megye ismertetése) címmel Bél Mátyás készítette. A munka mindmáig kéziratban. A 87 fólió terjedelmű, kötött, jól olvasható, latin nyelvű, kézzel írott kéziratot a Batthyány-gyűjteményben Cat. X. Hist. rit. III./60 jelzet alatt az Esztengomi Főszékesegyházi Könyvtár őrzi. Eredetije ismeretlen helyen, a rendelkezésre álló példány az eredeti alapján készített másolat, amelyet még a XVIII. században Batthyány József prímás (1776—1799.) másoltatott. A mű keletkezésének körülményeiről keveset tudunk. Mint a kéziratban olvashatjuk, 1726-ban Bél maga is megfordult a megyében, és ez alkalommal Károlyi Sándor is fogadta a jeles vendéget. A nemes gróf szívessége folytán beutazta Nagykároly környékét és többek közt megtekintette a Bobáld-pusztán található Boart (talán: Bobart) nevű földvárat.(3) Még ugyanez év decemberében Nagybánya vidékét járta be, tájékozódott az ottani viszonyokról, feljegyezte a bor piaci árát, lement a bányákba és megszemlélte az ott folyó munkát. Nem tudjuk, mikor távozott el Szatmárból és mikor kezdett az ismertetés megírásához. Bizonyos azonban, hogy nemsokára. Írásán ugyanis ma is rajta érezni a benyomás frissességét, az élmény melegét. De emellett