Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Horváth Sándor: (Nyíregyházi) Ságvári-telepi krónika (1914-től)

zalmi férfi a Vöröshadsereg katonáinak új szelleméről, új kötelességéről és új harcairól szólt, végül Kazimir Károly a proletariátus eszmevilágának, a vörös akaratnak diadalra jutásáról beszélt, amelynek a küzdelmében esett el a két vöröskatona. Vörös zászlók alatt, a Marseillaise és a munkásinduló hangjai mellett indult meg a gyászmenet a Morgó temető felé, ahová ezernyi tömeg kísérte ki a két koporsót. Itt a munkásdalárda Jakab József karnagy vezetésével elénekelte a munkásindulót, majd Schmidt Mihály direktor búcsúztatta a halottakat, akiknek vére nem imperialista államokért, hanem a marxi eszmék győzelemre jutásáért folyt. Végül a hadügyi népbiztosság kiküldött politikai megbízottja búcsúztatta a két vöröskatonát, akinek a sírdombja felé Nyíregyháza egész proletariátusának gyásza tekint." A temetésről, Önodi néni halottairól 1966. április 13-án a Kelet-Magyarországban jelent meg „Hősök évfordulója" címmel egy rövid cikkem. Ennek hatására dr. Deák Endre ügyvéd több fényképet adott át a Józsa András Múzeumnak, ezeket ő készítette fiatal diákként a temetésről. A pompás gyászmenet képe 1969. április 13-án jelent meg a KeletMagyarországban. A két vöröskatona sírját a Morgó temető 71. és 72. helyrajzi száma alatt 1969-ben helyreállították, a sírok gondozását a város vette át. A román királyi intervenciós csapatok 1919. április 27-én bevonultak Nyíregyházára. Szakkörömön erről is színes visszaemlékezést sikerült magnószalagra vennem: „Még 1919-ben én, mint mozdonyfűtő mentem hazafelé. Kiss Roland és Kollár (Kolláth) Ernő voltak az állomásparancsnokok. Mentem hazafelé, mert a Kéz utcán laktam. És egy hetvenhatos masinát felszereltek két gépfegyverrel és egy kis hetes ágyúval a mozdony elejére. A fűtő megszökött. így elkaptak engem, és el kellett menni. Koczor főmozdonyvezetővel mentünk szemlére. Mikor a nyírmeggyesi temetőhöz értünk, ott lövést kaptunk a románoktól. Ott Nyírmeggyesnél nagy bevágás van, ott aztán a páncélos — a románoké — is kibújt. Erre mi 24 óráig hol előre, hol hátra — hol előre, hol hátra . . . De már annyira voltunk, hogy Kálióban az állomásfőnök adott hat kosár porosz szenet, az is csak por volt, de már vizet nem tudtunk venni. Így beszaladtunk Nyíregyházára. Mikor beszaladtunk Nyíregyházára, utánunk a villanytelepet lőtték be a román páncélosok. Ekkor aztán itt a fűtőháznál felszereltünk, s akkor mentem megint hazafelé. Akkor itt Barzó János és Rácz János, ezek pedig mentek megint kifelé. Hát kimentem velük az orosi szőllőhöz. Ott megint 24 óráig harcol-