Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Horváth Sándor: (Nyíregyházi) Ságvári-telepi krónika (1914-től)

tunk. Akkor aztán hazajöttünk. Rá negyednapra mentünk elfelé az egész. És akkor aztán elmentem, mert az én házigazdám Galáth János volt, és ez mint Lenin-fiú volt. Hát ővelük elmentem, és Tokajtól a direktóriumvonattal mentem Miskolcig. Miskolcon aztán már rosszul éreztem magam, meg aztán Galáth János is azt mondta: Pista bácsi, menjen legalább maga haza, mert se a mamámnál, se a maga családjánál nincs ott senki. Hát így Miskolcról jöttünk mi vagy tizennyolcan, összeszedelőzködtünk, úgy jöttünk haza. Ilyen helyzetek voltak .. ."(11) A román megszállás idején már Nyíregyházán is újjászervezték a fegyveres karhatalmat — a rendőrséget és a csendőrséget, visszaállították a régi közigazgatási apparátust. Ezek közreműködésével a románok internáltak mindenkit, aki „kommunista" — a restaurált államrend és társadalom ellenzője volt. Az internáltakat a kiürült kórházi barakkokban őrizték. A románok kivonulása után az internáltak őrizetét a „nemzeti hadsereg" különítményei látták el. Amikor azonban az internáltak egy része a kerítésen keresztülásta magát és megszökött, a nyíregyházi tábort megszüntették, és az itteni internáltakat Zalaegerszegre szállították az ott felállított táborba. Az üresen maradt kórházi* barakkok, mivel sem a katonai, sem a polgári hatóságoknak nem volt pénze állományuk megóvására, igen gyorsan lerongyolódtak, ütött-kopott helyiségeiket pedig a legelesettebb nincstelenek, menekültek szállták meg. A Dzsungel A világháború befejezése és a román megszállás után Nyíregyházán a legsúlyosabb csapás a lakásínség volt. A városi bajokon a hatóságok úgy próbáltak segíteni, hogy az idegenek letelepedését Nyíregyházán megtiltották. A megszállt területekről azonban a repatriálok újabb és újabb, megállíthatatlan áradatát nem lehetett a városból kitiltani. Miután megtelt a városban a legelhanyagoltabb lakás is, és egy-kettőre benépesedett az a 80 szükséglakás is, amelyeket a kórházbarakkok egy részéből alakított ki a városi hatóság, 600 főre nőtt az állomásnál az úgynevezett vagonlakók száma is. Ezek többsége a csehek és a románok által megszállt területen hűségesküt nem tett és ezért kitoloncolt vasutas volt, akiket a nyíregyházi vasútállomás egyik vakvágányára kitolt vagonsorban, igen primitív körülmények között helyeztek el családjukkal együtt. A legembertelenebb viszonyok azonban a leromlott barakkokban uralkodtak. Az itteni Infernót a Nyírvidék egyik cikke írta le.