Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Für Lajos: A kapitalizmus korának termelés- és üzemtörténeti kutatása

rárfejlődésének helyi vagy táji kérdéseit rendszerint avatott tollú kutatók kísérelték meg feltárni. Az eddig publikált regionális és ágazat-történeti munkák egy része persze nem mindig választható el egymástól, egy-egy táj sajátos agrárkultúráját (állattenyésztését vagy éppen szőlőtermesztését) feldolgozó munkák igen gyakran épp úgy besorolhatók az ágazattörténeti, mint a regionális jellegű kutatások közé. (Gondoljunk például a nyugat-dunántúli, mosoni vagy somogyi állattenyésztés, másfelől a toka j hegyaljai, homoki, szegedi, érmelléki, tiszazugi vagy a bihari szőlőtermelés stb. történetét feldolgozó munkákra). Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy mind a regionális, mind a helytörténeti témák feldolgozásában ma már olyan képzett, országosan ismert és elismert kutatók vettek s vesznek részt, akik szakmájuk művelésében jelentős sikereket értek el s értékes művek megalkotásával hitelesítették kutatói tevékenységüket. Munkájuk egy-egy település (Hajdúnánástól Kaposvárig), egy-egy megye (Szabolcs és Beregtől Zaláig) agrártermelésével kapcsolatos kérdések feldolgozása során épp úgy nélkülözhetetlennek bizonyult, mint egy-egy nagyobb tájegység (Északkelet-Magyarország, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl) viszonyainak feltárása kapcsán. Mértéket szabva és példát mutatva a hasonló jellegű kutatásoknak másutt és máskor is. Az ágazat-történeti kutatások között első helyen kell az állattenyésztéssel kapcsolatos feldolgozásokat megemlíteni. A kapitalizmus-kori agrárfejlődés történeti kutatásaihoz legközelebb áll a néprajztudomány anyagi kultúrával foglalkozó vizsgálódási köre, így nem csoda, ha e korszak termelés történeti kérdései közül többet is a néprajz művelői dolgoztak fel. Az állattenyésztéssel kapcsolatos nagyszámú és különböző jellegű publikációkon kívül feltétlenül kiemelést kívánnak az egyes növényféleségek és termelési műveletekkel (kukorica, dohány, burgonya, olasjos növények, szőlő-gyümölcs, zöldségfélék termelésével, másfelől az irtás hatásával, az eke és szántás, a nyomtatás, a kenyérkészítés fejlődésével, s a nem éppen néprajzi megközelítésű: a vetés és aratás gépesítésével) kapcsolatos monografikus jellegű munkák. De találhatók elemző és leíró jellegű összefoglalások azokban a monográfiákban is, amelyek e

gy-egy sajátos tájegység (Hajdúság, Nyírség, Kiskunság, Sárköz, Ormányság, Balatonmellék stb.) viszonyait fogják össze a néprajzi kutatások oldaláról. Az üzemtörténeti kutatások elindítása Magyarországon, mint tudjuk, Domanovszky Sándor és tanítványai nevéhez fűződik. Ismeretes azonban, hogy ezek a munkák csak a feudalizmus-kori nagybirtok, majorság kérdéseit vették elemzés alá. A tőkés-korabeli üzemtörténeti kutatásokat tulajdonképpen marxista történetírásunk indította el, és az alapokat a tatai és gesztesi uradalom tőkés termelésre történő átváltását feldolgozó