Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Für Lajos: A kapitalizmus korának termelés- és üzemtörténeti kutatása

monográfia rakta le. Azóta a tőkés-korabeli agrár nagyüzemek termelésés társadalomtörténeti kérdéseivel több szerző is foglalkozott: három önálló kiadvánnyá ért monográfia és néhány tanulmány jelent meg. Amíg a nagyüzemek történeti vizsgálata területén eredményeket könyvelhetünk el, addig az ún. közép- és kisüzemek kutatásában agrártörténetírásunk alig tud felmutatni valamit. Mindössze egyetlen középüzemnek mondható gazdaságról készült, az üzemhez való családi kötődés miatt sajnos erősen egyoldalú és elfogult feldolgozás. A paraszti kisüzemek százezrei közül azonban, az ismert forrásnehézségek miatt, egyetlen üzemtörténeti feldolgozás sem készülhetett eddig. A már említett átfogó és helytörténeti kutatásokból ugyan számos vonása rajzolódik ki a parasztgazdaságoknak is, a kisüzem termelési szerkezetéről, főbb típusairól, az üzemszerkezeti módosulásokról, az üzem termelékenységi fokáról, a munkaerő és termelési technika felhasználásáról, bonyolult kölcsönhatásáról azonban vajmi keveset tudunk. Gazdasági feljegyzések, parasztkrónikák alig-alig maradtak ránk, pedig azokból — mint pl. öreg Gyükér József krónikájából, vagy az abonyi nagyparaszti sorba felvergődő gazda és a szatmári református pap feljegyzéseiből vagy a vecsési parasztság jövedelmezőségére vonatkozó adatokból, ha a számuk szaporítható lenne —, sok mindent megtudhatnánk a kisüzem mechanizmusáról is. Olyan fontos kérdések várnak e területen feltárásra még, mint amilyenekből Vörös Antal egyik — ha a tudósi önérzetet nem sértené, azt is mondhatnám: szinte szépírói intuícióval megírt — jeles tanulmánya villantott fel jónéhányat, amikor a paraszti termelőmunkának és életformának a jobbágyfelszabadítás után lezajlott gyökeres átalakulását követte nyomon — elsősorban dunántúli példák alapján.(5) Ahhoz mérten, hogy a tőkés korszak szóbanforgó kutatásai az 1960-as évek elején szinte nullpontról indultak, az elért eredmények kétségkívül jelentősek, a mögöttünk hagyott másfél évtized a kutatás fontos szakaszának is mondható. Ám az sem lehet vitás, hogy akadnak még — csak ezen az egy területen is — bőséggel hiányok és fogyatékosságok is. Mind tematikailag, mind módszertanilag számos új feladat vár az agrártörténetírásra, közülük itt csupán néhányra szeretném felhívni a figyelmet. A termeléstörténeti kutatások terén az említett levéltári források hiányát bizonyos tekintetben ellensúlyozzák a korszakban meginduló statisztikai felmérések. Nem csoda, ha mind az országos, mind a táji és helyi jellegű termeléstörténeti munkák elsősorban ezekre támaszkodnak. Eddigi vizsgálódásaink során azonban többnyire beértük az adatokból könnyen kiolvasható változások, eltolódások és módosulások bemutatásával. Megelégedtünk azzal, hogy az abszolút és százalékos viszonyszá-