Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Hársfalvi Péter: Mit „veszítettek” az örökváltságos helységek a jobbágyfelszabadítással?

HÁRSFALVI PÉTER: Mit ^veszítettek'' az örökváltságos helységek a jobbágyfelszabadítással? * Amikor a téma címe megfogalmazódott, a szerző abban a hitben élt,- hogy erre a kérdésre kielégítő, megnyugtató feleletet fog tudni adni. Sajnálattal kellett azonban megállapítania kutatás közben, hogy a témakör sokkal bonyolultabb s a kutatás — a források szétszórtsága következtében — szerteágazóbb, minthogy ezt a ráfordítható időkeretben és az eddigi részletkutatások felhasználásával, véglegesnek tűnő eredményeket közölve meg lehessen válaszolni. Annyit már korábban is tudtunk, hogy amikor 1848-ban felmerült az úrbéri kárpótlás kérdése a volt földesuraságok részére, szükségképpen fel kellett merülnie annak is, mi legyen a sorsa azoknak a mezővárosoknak, volt úrbéres közösségeknek és egyéneknek, amelyek és akik az áprilisi törvények megszületése előtt hosszabb, vagy rövidebb idővel, évekkel, vagy évtizedekkel korábban merész elhatározással és nagy anyagi áldozattal megváltották magukat a földesúri terhek és szolgáltatások alól. Mert ezek kétségtelenül hátrányos helyzetbe látszottak kerülni azokhoz képest, akik nem sietve el a dolgot, megvárták a jobbágyfelszabadítás országos rendezését a forradalom által, s ekkor szinte ingyenes ajándékként az ölükbe hullott mindaz, amiért az előbbiek ezreket, százezreket, adott esetben milliókat áldoztak. Hogy mennyit is áldoztak valójában, azt egyelőre nem tudjuk, hiszen ilyen irányú kutatást eddig senki nem végzett. Némileg következtethetni lehetne az egész kérdés súlyára és a „veszteség" mértékére, ha tudnánk, mely közösségek — mezővárosok és falvak — és magánosok éltek valójában az örökváltság lehetőségével. Van ugyan egy biztosnak látszó támpontunk, ami kiindulási alapot szolgáltathatna a kérdés megítéléséhez. Varga János, a jobbágykérdés egyik legkitűnőbb szakértője úgy tudja, hogy „1848-ig 108 000 hold úrbérileg lajstromozott és 153 000 hold örökös vagy szabadalmas szerződés mellett bírt, összesen tehát 261 000 hold föld ment át magánörökváltság útján *A tanulmány rövidített változata eredetileg előadásként hangzott el a hódmezővásárhelyi agrártörténeti konferencián.