Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Bél Mátyás: Szabolcs vármegye

adta neki és azon idők szokása szerint földsánccal, árkokkal mindenféle módon megerősítette. Erre nézve lásd Turóczit és Bonfinit. Erről a várról szállott át a név igen rövid idő alatt az egész tájra, úgy, hogy Magyarországnak megyékre való felosztása után ezt a nevet kapta. Magyarul csakis Szabolcs vármegyének mondják. Észak felé tekintve részben Zemplén, részben Ung fekszik mellette, kelet felől Bereg és Szatmár megyével határos, dél felé Biharral és Hevessel szomszédos, nyugatra pedig Borsoddal, még nyugatabbra Zemplénnel érintkezik. Hossza, a Tisza és Szamos összefolyásától számítva a Tisza-menti Egyekig, jelentékeny, mintegy tizennégy magyar mérföld. A szélességét másként kell számítani. Ugyanis Szabolcs vára romjától a szatmári határszélig alig több, mint nyolc mérföld, lejjebb kissé kiszélesedik, Csegétől a bihari határig kb. tíz mérföldnyire nyúlik. Mások határai hosszát Püspökladány és Zsurk közt mérve ugyanezen távolságra teszik, szélességét pedig Polgártól Szatmár határszéléig veszik. 2. §• A tájék kellemes és mértékletes síkság, de a folyók gyakori áradásai után, főleg a Tisza felé eső részein mocsarak maradnak vissza. A szerteszét terjengő víz némelykor megreked, néha megárad és széltében elborítja. Könnyen elképzelhető, hogy a föld az egész megyében nem egyforma természetű és termékenysége sem azonos. Mert némely része száraz, terjedelmes mezőség, amely a legkülönbözőbb veteményekkel és gazdag legelőkkel ékes. Hogy az ősszel és tavasszal plántálni szokott növényekről ne essék szó, csak a dohányt figyeljük meg, amelyet mindenfelé termesztik, mint mezei növényt, gondosan ápolják. A szántás munkája azonban szerfelett nehéz, főleg az első gyeptörés. Kell hozzá négy, máskor öt ökör is összefogva. De még ezek is nehezen bírják vonszolni a mélyen járó ekét. Az ötös iga is csak makacs küszködéssel tudja a szárazságtól összekeményedett talajt a vetésre előkészíteni. Ez azonban csak a nádudvari járás földjének természete; ez a megyének az a része, amely Kallótól nyugatra Debrecen felé fekszik. Egészen más természetű a bátori járás földje. Ez homokos, ritkás erdőkkel fedve, kevéssé termékeny. Mert a búzára alkalmatlan, vagy az nem is terem, még a magot sem adja meg, vagy nem olyan jó minőségűt, mint másutt, az árpát éppenséggel nem bírja. Itt a rozs a főtermény a sovány zabbal együtt. A Tiszához közelebb szelídebb a talaj és ha az árvizek nem rongálják szerfelett, akkor a nádudvarihoz, amelyet az imént dicsértünk, nagyon hasonlít.