Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség rétegződése 1797-ben

Az összeírás elkészült, s a deputáció május 8-án már a végzett munkáról tett jelentésében(24) az eredményt adta közre. Résztabellák nem maradtak meg, de az összesítő is elégséges adattal szolgál. A deputáció négy kategóriába sorolta a táborba mehető személyeket, azaz: 1. akik személyesen, önként kívánnak felkelni, és a maguk kiállítására, tartására van tehetségük; 2. akik maguk helyett zsoldost állítanak, azokat kikészítik, és eltartásukról gondoskodnak; 3. akik vagy a kikészítéshez vagy a maguk tartásához nem rendelkeznek elég pénzzel; 4. akiknek nincs semmiképpen annyi tehetségük, hogy magukat kiállítsák és eltartásukat biztosítsák. A négy kategóriában és összesen katonáskodásra alkalmasok száma: Járások 1. oszt. 2. oszt. 3. oszt. 4. oszt. összesen Kisvárdai 39 45 149 222 455 Nádudvari 239 71 280 553 1143 Dadái 73 62 177 273 585 Bátori 57 48 66 313 484 összesen 408 226 672 1361 2667 A táborba szállók számára a megye által elfogadott haditörvények, eskütétel szövege, a tábori élet napirendje és a katonai szervezet beosztottjai munkájának meghatározása(23) után a kiállított csapat fölött Rakamazon 1797. július 7-én tartottak mustrát,(26) amely szerint a szabolcsi sereg összes létszáma 854 fő, ebből közinsurgens 731 fő, a többiek tisztek, altisztek és kisegítő személyzet. Ugyanekkor készült egy másik lista is, amelyre már hivatkoztunk, ez előkészületben levőkről, akik felszereléséhez a megye adott segítséget, ezeknek a száma 807 fő. összesítve tehát 1797-ben az insurrectiora mozgósítottak száma 1661 fő. Az insurgensek kilétét megállapítani elég nehéz, mert míg a tisztek, altisztek a megye ismert családjaiból kerültek ki, addig a közinsurgenseknek csak egy részét találjuk meg a nemesi subsidium irataiban. Ezt a tényt az magyarázza, hogy a legszegényebbek nem adóztak, de zsoldos állításához a megye javaslata szerint a legszegényebbek soraiból választottak, aki saját jogán is harcra kötelezett. A szegényebb sorsú nemeseket úgy utasították, hogy a 3. osztályba tartozók közül ketten, a 4. osztálybeliek pedig négyen állítsanak ki egy harcost.(27) Ez vonatkozott az özvegyekre is. A