Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

ber 19-én kelt oklevélben olvassuk Szatmár, Somogy és Szabolcs megye főispánja volt és vele ugyancsak megszakadt a sor, amint Ecseden 1604. július 2-án kelt oklevél mondja. Miután Bocskai pártütéséhez csatlakozott, 1605-ben fiúörökös nélkül meghalt. Báthori István halálától a háborús zavarok, II. Rudolf és Mátyás főherceg, Ausztria és Magyarország kormányzója közt duló testvérviszály miatt a főispáni méltóság üresedésben volt. Ezért a megye Karászon 1608. július 21-én tartott közgyűlése a kassai országgyűlésre küldött követeinek utasításba adta, hogy a kormányzótól olyan főispán kinevezését kérjék, aki megyebeli és idevaló birtokos. Hallották ugyanis, hogy a Kassára összehívandó országgyűlés vélhetőleg ebben is határoz, ezért a megye erre is felkészült. Az említett levél hiteles pecsét alatt van kiadva, és nem hiábavaló szóbeszédet tartalmaz. De Mátyás, Isten kegyelméből Csehország kijelölt királya, Ausztria és Burgundia hercege, Tirol grófja és Magyarország kormányzója által Bécsben 1608. július 29-én kiadott és 1608. szeptember 28-ra Pozsonyba öszszehívott országgyűlés meghívójából megtudható, hogy némileg korábban, pontosan a hajdúk lázadása miatt Pozsonyban volt országgyűlés, azonban a kormányzó, amikor a szükség úgy kívánja másikat hívhat össze és hirdethet. Azért a béke és egyetértés megbontására törekvő ellenség által, a végső szükségre kényszerítve a nevezett kormányzó Csehországba ment, a császári és királyi szent felségével, a kormányzó urával és testvérével, II. Rudolffal, testvéri szeretettől vezéreltetve önként és szabad akaratból egyezséget kötött, miután Mátyás főhercegnek Magyarország kormányzását átengedte, azt kormányzóvá nyilvánította, 1608. szeptember 29-ére országgyűlést hívott össze, hogy a főpapok, főurak és nemesek II. Mátyást, II. Rudolf által a karokhoz és rendekhez intézett ajánlása által jövendő királyukul fogadják el, kiáltsák ki és koronázzák meg. Ennek ellenére II. Mátyás megkoronázása után is üresen állott a főispáni szék 1612-ig. Ez évben II. Mátyás ghymesi gróf Forgách I. Zsigmondot, országbírót, felső-magyarországi részek főkapitányát, királyi tanácsost és Nógrád vármegye főispánját a régóta üresedésben levő főispáni méltóságra a Bécsben 1612. január 18-án kelt adománylevele erejével kinevezte, ez saját aláírásával ellátott adománylevélből kitűnik. Forgách Zsigmond Sáros megye főispánja is volt, végül 1618-ban Magyarország nádora és a kunok bírája lett. Öt követte halála után bedegi Nyáry IV. István, a kallói vár főkapitánya, akit Bethlen Gábor Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia választott királya, Erdély fejedelme és a székelyek grófja által a pozsonyi várban 1621. augusztus 26-án kiadott ok-