Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Bél Mátyás: Szabolcs vármegye

Polgár. Egykor a Tisza mellett fekvő, népes, mostanában azonban az idők mostohasága miatt hanyatló mezőváros. Lakói e tájon szétszóródtak. Most már az egri káptalan birtoka. 8. §• Szoboszló. Ez ugyan a hajdú városok utolsója, de olyan a fekvése, hogy a hely adottságait tekintve, az elsők közé lehetne számlálni. A Kösély mellett fekszik, olyan tájon, amely mind a szántás-vetésre, főleg azonban baromtartásra igen alkalmas, bár a táj közös hibája sújtja, nincs erdeje. 9. §. Ezek a hajdúvárosok tehát azzal a különleges kiváltsággal vannak felruházva, hogy lakóik örökös katonák. De hogy ezek a jogok hogyan lettek és mely királyok engedélyéből, azt nehéz megmondani, mert a magyar történelem viharai azokat a törvénytáblákat, amelyekre akár az összesek, akár az egyesek szabadságai be voltak vésetve, elseperték, csupán a joggyakorlat, amelyet az ősi szokás sértetlenül fenntartott, őrizte meg épen. Találni ugyan törvényeket, amelyekkel a hajdúvárosok kiváltsága igazolható. Elsősorban kell említeni II. Ferdinánd 1632:2 artikulusába foglalt diplomájának tizenhatodik conditioját. ,,Az ő császári és királyi felségétől kiváltságokat nyert katonák és hajdúk élvezzék azokat, és őfelsége uralkodása alattiakat a királyi felség megerősíteni méltóztassék." Az ország törvényeit tanulmányozva, ez majdnem kiváltságlevélnek fogható fel, például a háziadó alóli mentességet, a kapitányok általi bíráskodás jogát, a vármegye illetékessége alóli mentességet, a dézsma kötelezettség alóli szabadságot, a puszták adómentes birtokolhatását. Az 1635:68 artikulus alapján ki lehet válogatni a felsorolt városokon kívüli mindazon helyeket, amelyek ürügyet találtak a kiváltsággal való élésre, de e törekvésük elé akadályt állítottak: „Értették a karok és rendek, hogy őfelsége által kiváltságolt hajdúvárosokon kívül Felső-Magyarországon némely más helyek is e névvel kezdenek élni, mint a Tiszán túl Nyíregyháza, Téglás, Szt. Mihály, Dob, Bőd, Űjfehértó, Bátor, a Tiszán innen pedig Hernádnémeti, Hidvég és Gesztely, valamint több más hasonló hely. Amelyek, ha töröknek adóznak, mindnyájan megtagadják az adófizetést és a földesúri taxa teljesítését, ezért az határoztatott, hogy a hajdúvárosok a nekik átengedett puszták határaival tartoznak megelégedni, és kötelesek mások pusztáinak bitorlásától tartózkodni, a többi felsorolt Szabolcs megyei hely hajdúlakói pedig, — amennyiben a dolog valósága bebizonyosodik hogy illetéktelenek lennének — jobbágyi állapotba viszszatétettessenek, mindenféle közadó, közmunka és tizedadásra a földesurak által parasztok módjára kényszeríttessenek."(30)