Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)
Adattár - Orosz István: Tanúvallomások Nyíregyháza és Hajdúdorog XVIII. századi határperéhez
OROSZ ISTVÁN: Tanúvallomások Nyíregyháza és Hajdúdorog XVIII. századi határperében Nyíregyháza újratelepítene Károlyi Ferenc nemcsak arra törekedett, hogy a település megfogyatkozott lakosságát növelje, de arra is gondja volt, hogy visszaszerezze a város határának azokat a részeit, amelyeket az elnéptelenedés évtizedeiben a nyíregyháziak elveszítettek. Ezek közé tartozott a Ráczfejértó (ma Űjfehértó), Szentmihály (ma Tiszavasvári) Hajdúnánás városok, valamint Szegegyháza és Sima puszták között elterülő határrész, amit a nyíregyháziak korábban közösen használtak a hajdúdorogiakkal s ezért „közföld"-nek is nevezték. A város elnéptelenedésekor azonban a dorogiak maguknak sajátították ki a közös földet s nem engedték, hogy ott rajtuk kívül más is kaszáljon szénát. Károlyi Ferenc nyíregyházi és tiszalöki birtokainak inspektora Szaplonczai Kristóf már egy évvel az újratelepítés után, 1754-ben keresetet nyújtott be ura nevében a dorogiak ellen s Szunyoghy Ferenc Szabolcs megye szolgabírája néhány tanút ki is hallgatott a kérdéses határrész használatát illetően.(1) A tanúk jórészt olyan idős nyíregyházi lakosok voltak, akik még emlékeztek arra, hogy a vitás földet együtt használta a két város lakossága. Döntés azonban nem született s ezért a közben elhalálozott Károlyi Ferenc örököse, Károlyi Antal 1759-ben újabb keresetet indított. Beadványában arra hivatkozott, hogy a közföldet, amit a dorogiak és nyíregyháziak korábban „együtt és közösen bírtak" (simul et promiscué possidebatur) a hajdú város lakói erőszakosan elfoglalták, a határjeleket elmozdították és a területet a nyíregyháziak használatába nem engedik. Kérte, hogy az eredeti határt a hajdú város és az újratelepített Nyíregyháza között bírói úton állítsák viszsza.(2) A Heves és Külső-Szolnok megyei alispán: Sághy Vilmos elnökletével kiküldött bíróság igyekezett a vitás terület használatára vonatkozó adatokat összegyűjteni. így természetesen azokat a tanúvallomásokat is, amelyeket a per előző szakaszában a bíróságok előtt a beidézett tanúk tettek. Ezek közé tartozott az Elek Sándor Szabolcs megyei főszolgabíró által kiállított bizonyságlevél az 1754-ben tett tanúvallomásokról.(3) A dorogiak 1761-ben Magyar Illés nevű hadnagyuk által benyújtott tiltakozása(4) megkövetelte a tanúk körének kiszélesítését s újabb vallomások figyelembe vételét. 1761. augusztus 8-án nemcsak volt nyíregyházi lakosok vallomását vették jegyzőkönyvbe, hanem a kérdéses határrész három évtizeden