Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Adattár - Orosz István: Tanúvallomások Nyíregyháza és Hajdúdorog XVIII. századi határperéhez

keresztül volt bérlőinek: Kovács Jánosnak és Kovács Andrásnak, testvéröccsüknek és alkalmazottaiknak s néhány szomszédos helységbe való tanúnak a vallomását is. Az Elek Sándor szolgabíró és Vaksi György esküdt kérdéseire adott válaszok azonban csak „előzetes tanúvallomásoknak" (collateralis inquisitio) voltak tekinthetők, ezért az érintettek 1762. április 30-án vallomásaikat Sághy Mihály bírósága előtt hitelesítették.(5) Sor került további tanúk kihallgatására, s a kérdéses határrész: a Hajdúdorogról Tokajba vezető út mellett, a Bene halma és a Nagy Lapos környékén lévő „plága" bejárására is. A következőkben a perbeli akták sorrendjének megfelelően a 5. számú periratban található, 1761. augusztus 8-i tanúvallomásokat, illetve ezek 1762. április 30-i meghitelesítését, a 6. számú periratként becsatolt 1754. évi tanúvallomásokat, Gulyás Péter 1761-ben tett és 1762-ben megerősített kiegészítő vallomását, valamint a felperes uradalom által 1762ben állított újabb tanúk kihallgatásáról kiállított bizonyságlevelet — amely a 7. számú perirat volt — bocsátjuk közre. A tanúvallomások során számos igen idős embert is meghallgattak, akik közül egyesek arra is emlékeztek, hogyan használták a kérdéses földet a Rákóczi-szabadságharcot megelőzően, a XVII. század végén. E vallomásokból és a per mellékleteiként előterjesztett egyéb "aktákból rekonstruálni lehet a kérdéses határrész használatának nemcsak XVIII. de XVII. századi történetét is. Arról is tudomást szerezhetünk, hogy Dorog és Nyíregyháza már a XVII. század első harmadában is használt közösen egy bizonyos határrészt, amelyet Zunior (Szunyor) telekének hívtak. E prédium használatában is voltak viták Nyíregyháza, ahol a XVII. században a lakosság egy része hajdú volt és az 1616 óta hajdú városnak tekinthető Hajdúdorog között.(6) Ilyen vitában járt el Laskay Miklós szolgabíró 1635ben, aki Bethlen István és Lónyai Zsigmond jelenlétében úgy döntött az elpusztult település határának használatáról, hogy „az Zunior-teleken az templomon felül egy füves ut megyén a nánási útba, az füves uton feljül az Csörszárkáig szabad legyen az dorogiaknak kaszálniuk, ily formán, hogy egyenlő akaratból bocsássák kaszára, az füves uton penigh beleöl szabad legyen az nyíregyházi embernek kaszálni valameddigh az Zuniorteleke tart."(7) Abból, hogy a dorogiak ezt a szerződést a „közföldről" a XVIII. században folyó perhez mellékelték bizonyító anyagként, a Csörsz-árkára, mint tájékozódási pontra való hivatkozásból, valamint az itt közlendő tanúvallomásokból csak arra következtethetünk, hogy a XVII. század első felében emlegetett Zunior-telek és a XVIII. században vitatott határrész ugyanaz a terület volt. A határperben született tanúvallomások látszólag olyan megállapítá-