Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

Büdszentmihályon (Tiszavasváriban) már a földreform hírére óriásivá vált az öröm, és osztatlan volt a lelkesedés a dolgozó parasztság körében. A földreform-rendelet még el sem jutott a faluba, mikor a politikai pártok által összehívott népgyűlésre körülbelül 1000 ember jelent meg, és ezek megválasztották a földigénylő bizottságot. A bizottság azonnal munkához is látott: igénylőlapokat készített, összeírta az igénylőket, telekkönyv alapján összeállította a kiosztandó földek listáját, és a bizottság 23 tagjából választott bíráló bizottság döntött a földek juttatásáról. De mivel a tavaszi munkák megkezdéséig nem tudtak minden földet „cövekek közé venni", kiadták a jelszót, hogy mindenki annyi földet munkáljon meg, amennyit csak tud. A termés azt illeti, aki a földet megműveli.(33) A földigénylő bizottság a falusi Nemzeti Bizottság által irányított, földosztás végrehajtó szerve volt. Az MKP arra hívta fel a falvak népének figyelmét, hogy a földigénylő bizottságok tagjait a saját érdekében jól válassza meg, csak olyanokat juttasson a bizottságba, akiket sem megvásárolni, sem levenni a lábukról nem lehet: aki kíméletlen lesz a harcban a földesurakkal és lakájaikkal szemben, de hűséggel fogja képviselni a földműves nép ügyét.(34) A falvak népe általában jól is választott, bár akadtak olyanok is, akik a földosztáskor is csak a maguk pecsenyéjét akarták megsütni, vagy a birtokosokkal paktáltak, de az öntudatra ébredő falvak és tanyák népe — mint Tiszadobon — előbb vagy utóbb kilökte őket soraiból. A földreform azonban 1945-ben nem zárult le, sok nehézség közepette csak 1947-ben rendeződtek a földosztások. Utóhullámai 1948—49-ben — a hadifoglyok juttatásának lezárásával és a házhelyek ügyeinek rendezésével nyugodtak el. Büdszentmihályon kisajátították az igény bevették gróf Semsey Lászlóné (2399 kh), gróf Dessewffy István (4259 kh), és Tivadar (612 kh), Korniss Ferencné (1137 kh) és Nánási Oláh Aladár (896 kh) birtokát. Ezekből 1945 júliusáig 1060 család részesült juttatásban, a FB 5450 kh földet osztott ki. A juttatás aránya (általában ezt alkalmazták a többi községben is): gyermektelen család: 4 kh 1 gyermekes család: 5,5 kh 2 gyermekes család: 6 kh 3 gyermekes család: 7,5 kh 4—6 gyermekes család: 9 kh 6—10 gyermekes család: 10 kh ezen felül 12 kh földet kapott.(35)