Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

tást. A kormánynyilatkozat 1944 decemberi vitájában a MKP nevében Révai József követelte, hogy a juttatott föld „telekkönyvileg bekebelezett magántulajdona legyen az új birtokosnak", mert „akkor a földműves tömegek a maguk földjén, tehát kettőzött igyekezettel fognak részt venni a. gyógyítás munkájában." A MKP 1945. február 11-i debreceni nagygyűlésén adta ki a jelszót: „Föld, kenyér, szabadság!" A jelszóval kapcsolatos, röpiratban a párt követelte, hogy a 100 holdon felüli nagybirtokot legkésőbb 1945. október l-ig juttassák parasztkézre. A földreform végrehajtására a parasztok mindenütt alakítsák meg a földigénylő bizottságokat,, szántsanak, vessenek tavasszal, az aratás is az övék lesz. A demokratikus földreform-javaslat a Nemzeti Parasztpárt javaslataként 1945. január 14-én jelent meg a debreceni Néplapban. Ehhez a javaslathoz csatlakozott a MKP, alapjában magáévá tette, és felszólította a magyar népet, elsősorban az érdekelt földmunkás- és paraszttömegeket, hogy foglaljanak állást a NPP földreform-javaslata mellett, hogy a földreformról szóló törvényt az Ideiglenes Nemzetgyűlés megtárgyalja és elfogadja. A Nemzeti Parasztpártnak a nagybirtok felszámolása, a szegényparasztság földhöz juttatása már a felszabadulás előtt is alapvető programja volt, és a felszabadulás után épp ezzel a programmal nyerték meg — különösen az Alföldön — az agrárproletáriátus jelentős tömegeit. így a NPP a földreform megteremtésében a kommunisták legszilárdabb szövetségese volt. Az Ideiglenes Nemzetgyűlésben részt vevő többi politikai párt képviselői egyelőre a javaslatot helyeselték vagy — hallgattak és nem nyilatkoztak róla. 1944—45 telén azonban nemcsak a politikusokat foglalkoztatta a földreform, a felszabadult földön járt a parasztemberek gondolata is. „A mezőgazdasággal, a földdel dolgozó parasztság szívszorongva várja a földnek a fagytól való felszabadulását, hogy megindíthassa a termelő munkát, amely életfontosságú kérdés az egész magyarság szempontjából" — írta a nyíregyházi Magyar Nép. A falusiak, a tanyák népe, az uradalmak cselédei gyűlésezni, vitázni kezdtek, arról tárgyaltak, hogyan lehetne a földet szétosztani. Egyre többször hangzott el az a vélemény, hogy a föld azé, aki megműveli, és jogtalanul bírja a földet az, aki nem dolgozza, hanem másokkal művelteti. Ha a felszabadulás első hónapjaiban a tömegekben nem is alakult ki a földreform megoldásának gondolata, a nincstelenek azért azt megértették, hogy elérkezett a történelmi pillanat: szabad lett a föld, a szolgákból a maguk urai lehetnek. A tiszalöki járás falvain, uradalmi tanyáin — alig vonult át rajtuk a front — a parasztok, cselédek beszédbe kezdtek, szervezkedtek, nem vártak bíztatást sem támogatást, hanem munkához láttak. A felszabadulástól egészen az Ideiglenes Kormány 1945. március 15-i kelettel kibocsátott rendeletéig a dolgozó parasztság