Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

zottság" volt, amely — hogy a „rendőrség túlterheltségét csökkentse" — minden olyan ügyet intézett, és a helyi rendőrség közreműködésével végre is hajtott, „amik az új berendezésre károsnak bizonyultak", mindenek előtt azokat igyekezett letartóztatni vagy beosztásuktól megfosztani, akik a párttitkár akaratával szembefordultak. Ebben a politikai bizottságban a többi pártnak nem sok szerep jutott, az NPP titkára — tag kijelölése helyett — írásban kérdezte meg, hogy a bizottság „milyen rendelet alapján működik, mivel ilyen rendeletet a pártja nem ismer." Az NPP pedig, „mint a legerősebb helyi párt, különösen őrt akar állni amellett, hogy a demokratikus pártokra támaszkodó Nemzeti Kormány rendeletei maradéktalanul betartassanak és jól értelmeztessenek."(29) A nemzeti bizottságoknak egyik fontos feladata volt a közellátás biztosítása, az igen szűkös készletek igazságos elosztása. A járási Nemzeti Bizottság ezt a feladatot egyik ülésén erőteljesen ki is emelte, amikor megállapította, hogy „a Nemzeti Bizottsághoz fűzött követelmény úgy alakuljon újjá, hogy a hozzája fűzött fontos közélelmezési és nemzetgazdasági követelményeknek teljesen megfeleljen, ezen áll vagy bukik a demokrácia léte vagy nemléte ..." — (de a felszólaló nemzeti bizottsági tag homályosan, ködös szólamban fejtette ki ezt a teendőt.) — Büdszentmihályon a Nemzeti Bizottság feladatának tekintette, hogy a közszükségleti cikkek rendkívül magas árát letörje, „mégpedig úgy, hogy a helybeli kiskereskedelmet hozzásegíti legális beszerzési forrásokhoz, a vagyonbiztonság megerősítésére pedig rendőri karhatalmat bocsát a kereskedelem rendelkezésére." A bizottság ugyanekkor megerősíti az árellenőrzést is, hogy az 1944 ősze óta kereset nélkül álló legszegényebb munkásréteget is tisztességes áron juttassa hozzá a legszükségesebb közélelmezési cikkekhez. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében azonban szükségesnek tartja a bizottság, hogy „a kereskedők szakszervezetben egyesüljenek és a szakszervezet fontosságát meg is értsék." A Nemzeti Bizottság kilátásba helyezi, hogy — amennyiben a kereskedők szakszervezetüket nem alakítják meg — csak két kereskedőt fog megbízni és támogatni az árubeszerzésben.^) A nemzeti bizottságok munkájában 1945 elején már különböző szociális és kulturális intézkedések is jelentkeznek. A tiszadobi bizottság 2 lelkészből és a politikai pártok 12 tagjából a deportáltak segítésére alakított bizottságot. Tiszadadán a Nemzeti Bizottság engedélyezte a lakatlan és pusztuló uradalmi épületek lebontását, hogy a házhelyhez jutottak építőanyagot is kaphassanak. Tiszadobon a politikai pártok rohammunkával állítják helyre az iskolát, hogy a tanítás megkezdődhessen. (Az épület beázott, az ablakok üvegezetlenek voltak, a tanítói lakásról az ablakok is hiányoztak.) Büdszentmihályon a Dessewffy-kastélyban gazdasági iskolát